Értesz te engem? – Miben különbözik a férfi és női kommunikáció?
A nyelv a gondolatok, érzések kifejezésének nélkülözhetetlen eszköze. Ezzel az eszközzel teremtjük meg és ápoljuk a kapcsolatainkat, kérünk, társalgunk, tanulunk. Enélkül mindennapi párbeszédeink megvalósíthatatlan álmokként hevernének szíveink mélyén. De vajon észleljük-e a különbséget a férfi és női kommunikáció szintjén?
A szociolingvisztika több figyelemre méltó kutatást is végzett a témában, melyben a nem specifikus nyelvi különbségeket vette górcső alá. A hetvenes évek tanulmányaiból fény derült arra, hogy a férfiak és a nők nyelvhasználatában szembeötlő különbségek vannak. Érdekes, hogy leginkább a nem-nyugati kultúrák beszélőire jellemző ez a jól érzékelhető különbség: a beszéd stílusában, a hanghordozásban, a szóhasználatban, a téma kiválasztása tekintetében, és a nem verbális kommunikáció (gesztus, mimika stb.) terén egyaránt.
Bár első reakcióként a biológiai eltérések tűnnek a legkézzelfoghatóbb beszédformálóknak, melyek által különbség léphet fel a két nem kommunikációjában, azonban a kutatók szerint ennél többről van szó. A befolyásoló tényezők között első helyen a társadalmi szempont áll. Vagyis mindaz, amit a különféle kultúrákban a nőktől és a férfiaktól elvárnak, ami felé irányítják az érdeklődésüket mind leképeződik a nyelvhasználatukban. Másként társalog egy nő, és másként egy férfi, mivel más társadalmi-kulturális „szerepbe” van szocializálva. Az a jelenség, mely szerint egy férfi felszólalóra jobban figyelnek az emberek, ezt a nyelvészet az úgynevezett dominancia-megközelítéssel magyarázza. Ám egyúttal arra is figyelmeztet, hogy nem szabad mindezt a női nyelvre normaként rávetíteni, hiszen ahogyan a társadalmi szerepek és helyzetek eltérőek, úgy a nyelvhasználatok is.
A hangzó nyelvben megfigyelhető, hogy míg a nők nyelvhasználata gyermekkoruktól kezdődően együttműködés orientált (harmónia megteremtésére és fenntartására törekednek), addig a férfiaké versengés-orientált (a „bandázás” során kialakuló hierarchia). A témaválasztás a férfiak között általában a tájékozottság kifejezésére éleződik ki (gazdaság, sport, tudomány, technika stb.), míg a nők egy-egy témában hosszasabban és részletesebben szeretnek elmélyülni, belevetítve mondandójukba a személyes meglátásaikat, tapasztalataikat. A férfi beszéd közben magára irányítja a figyelmet, a nők viszont egymást felváltva behozhatják mondandójukat a társalgásba. Egy nézet szerint éppen a társalgási sémák ilyen egymástól eltérő mibenlétére vezethető vissza az, hogy a férfi-nő beszélgetések olykor zavarossá válnak, netán konfliktushoz vezetnek. Azokban a társadalmakban, melyek kisebb mértékben rétegzettek, a nemek által használt beszéd sem tér el olyan élesen egymástól.
Erről gondolkodva sokaknak eszébe juthat az a klasszikus vicc, midőn egy férfi egy alkalommal olyan szerencsés volt, hogy horgászása közben kifogott egy aranyhalat. A csodálatos képességekkel rendelkező hal élni szeretett volna, ezért megkérte a férfit, hogy dobja vissza, cserébe pedig teljesíti egy kívánságát. De csakis egyet kívánhat. A férfi gondolkodott, majd kisvártatva megszólalt azzal a kéréssel, hogy legyen egy autópálya X és Y hely között. A hal elbizonytalanodott, hogy micsoda adminisztrációs kavalkád kerekedne abból, ha most erre sor kerülne. Ezért megkérte a férfit, hogy inkább kívánjon valami mást. A férfi most sem teketóriázott sokat, és rávágta: az a kívánsága, hogy megértse a nőket. Mire a csodahal válasza egy kérdés volt: két sávos vagy inkább négy sávos legyen az óhajtott autópálya?
