Cici-mítoszok: Tudományos tény vagy „tudománytalan” szóbeszéd?
Szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hány nő ismerősöm elégedett azzal a mellformával, mellmérettel, amivel a sors megáldotta. Sőt, azt hiszem, alig pár ujjam elég lenne, hogy összegyűjtsem ezeket a hölgyeket. Vagy egy sem…:-)
Szóval, ha mellek, akkor elégedetlenség a köbön, mármint a részünkről. És ha cici, akkor érdekesebbnél érdekesebb, tudományos, féltudományos, és mindenféle, pletykákra, innen meg onnan hallott, elkapott, félinformációkra alapozott megállapítások. Utóbbiak közül gyűjtött össze néhányat a miss.at, melyet most mi is megosztunk Veletek!
1.Anyák és lányaik hasonló mellmérettel rendelkeznek
Ez részben igaz! Ha mondjuk, az anyukád génjeit öröklöd ilyen szempontból, akkor biztos, hogy megegyezik majd a méret. De azt, hogy mekkora kosárméretet kell keresned a fehérnemű boltban, nagyban befolyásolják a további felmenőid is. Olyanok, mint az apai, de persze anyai nagymamák, dédnagymamák, üknagymamák és így tovább.
2.Sok hancúr=giga cicik?
Hát, ezt csak szeretnénk (és persze, a párunk sem lenne ellene:-))! Ugyan mindkét esetben bizonyos hormonok játszák a főszerepet, sajnos mindkét esetben különböző hormonokról beszélünk, úgyhogy nincs összefüggés a két dolog között. De azért tessék csak ágyba bújni a párunkkal, amilyen sűrűn csak lehet!:-)
3.Azok a fránya csíkok!
Felnőtt korban nagyobb hízásoknál, fogyásoknál sokunkon megjelennek a bosszantó „tigriscsíkok”. Igen, még a mellünk sem kivétel ez alól. Ilyenkor a rendszeres sport azért sokat javíthat a helyzeten. A serdülőkorban megjelenő striák viszont szerencsére az évek folyamán elhalványulnak, illetve alkalmazkodnak bőrünk színéhez, így később ezek már nem okoznak bosszúságot.
4.A bűvös 17!
Szerintem minden nő hallotta azt a mítosz, mely szerint a női mellek 17 éves korunkig nőnek. Hát, ez nem valószínű! Annyit változik, hol nő, hol „összemegy” még az évek során, hogy néha még mi magunk is alig bírjuk követni.:-) Persze, az jó lenne, ha a cicik feszessége megragadna a 17 éves szinten, de sajnos, ezt a vágyunkat el kell engednünk.
