Ásó, kapa, nagykaland
Májustól beindul a „nagyüzem”: feldíszített, dudáló kocsisorok hada dobja fel a települések hétvégéjét, mely mind azt hirdeti: „Igen, megtaláltam, Ő az, Vele szeretném leélni az életemet!” Sokan széles mosollyal emlékeznek vissza a Nagy Nap boldogságára, mások reménykednek, hamarosan ők is… Akad viszont olyan, aki nem érti, miért ez a felhajtás, hiszen ha boldogok vagyunk valakivel, működik az papír nélkül is. Vagy…?
A tények
Ne álltassuk magunkat: habár még mindig többen választják a házasság intézményét, mint a hivatalos együttélést, az „Elveszlek!” „Hozzád megyek!” mondatok ma már egyre ritkábban hallhatóak. És persze, azok a bizonyos statisztikák, melyek szerint napjainkban három házasságból kettő válással végződik. De nem kell ezt hivatalosan alátámasztani sem, elég, ha körülnézünk a környezetünkben… Arról nem is beszélve, hogy egy esküvő, lakodalom nem kis anyagi „befektetés”. Természetesen akadnak, akik a szépen, csendben elvonulva, a „Két tanú és mi” elvét vallják, ám a többség úgy gondolja, ha már eldöntötték, örömüket szeretnék minél több családtaggal, baráttal megosztani. A gyönyörű, fehér ruháról nem is beszélve, mert minden lány, nő szeretne egyszer életében HERCEGNŐ lenni.
Igen, akarom!
A fent leírtakon kívül természetesen egyéb más előnye is van az „Igen” kimondásának, illetve az azt megelőző időszaknak. Sok házasságellenes azzal érvel, szeretnék megspórolni a szervezéssel, készülődéssel és az ezzel járó egyéb stresszt. Persze, nem lehet könnyű összehozni a választ a „Mikor?”,„Hol?”, „Kik?”, „Hogyan?”, „Melyik?” kérdéscsoportra, de a legnagyobb feszültséget talán nem ez okozza. Eljutni odáig, hogy közösen kimondjuk, MI ezt szeretnénk, leküzdve minden kétségünket, számba véve az összes bizonytalanságunkat. EGYÜTT eldöntöttük, vállaljuk a kockázatot, megteszünk mindent, hogy jól sikerüljön, megoldjuk a problémákat, és ezt a döntést a család, barátok, az állam és Isten előtt is felvállaljuk. Ez a ”lelki krízis” az, amit a „csak” élettársi kapcsolatban élők ”megspórolnak”.
Pedig egy ilyen döntés meghozatala a későbbi konfliktusok megoldásában is előny, vagy akár erőforrás is lehet. Hivatalos pecsét nélkül mindig ott van a gondolat: bármikor kiszállhatok, bármikor feladhatja. Ez a bizonytalanság pedig folyamatosan mérgezheti a kapcsolatot. Nem beszélve arról, hogy felmérések a szerint a boldog házasságban élők, pontosan emiatt a lelki, pszichés, gazdasági biztonság miatt, sokkal egészségesebbek, ellenállóbbak is.
Nekünk nem fontos a papír
Akadnak olyanok is, akik valóban a felhajtás miatti stresszt kerülnék el, esetleg anyagi okok miatt nem házasodnak, de az is lehet, hogy a kapcsolatuk tényleg stabil, nem érzik szükségesnek, hogy ezt hivatalossá is tegyék. Nem egy példát látni arra, hogy hiába a szép esküvő, a házasság zátonyra fut. Ezzel szemben akadnak, akik évek, évtizedek óta papír nélkül, boldogan élik napjaikat, és képesek megoldani együtt mindenfajta problémát.
Talán az ilyen pároknál a „bármikor leléphet” ösztönzőleg hat: több mindent megtesznek, hogy sikeresen működjön a kapcsolat, esetleg kompromisszumképesebbek is, átbeszélik a problémákat. Egy házasságban egyszerűbb(nek tűnik) a szőnyeg alá söpörni a gondokat, könnyebb belekényelmesedni a hétköznapokba, hiszen ott a papír, ki vállalná be a válás kockázatát?
Akkor mi a megoldás?
Na, az nincs. Talán nem is abban kellene igazságot tenni, a házasság vagy az együttélés a jobb. A minőségibb, tartósabb párkapcsolatokat kellene inkább preferálni, a problémák megoldását, az egymás iránti kölcsönös tiszteletet, a másik személyes szabadságának biztosítását. Hogy a „holtomiglan, holtodiglan” tényleg életünk végéig tartson Vele, házas-vagy élettársként is.
Háttér: csaladhalo.hu, informed.hu
