Cikkek a témában: együttélés
Balansz a kapcsolatban: hogyan maradjunk önmagunk?
Talán te is ismersz olyan embert a környezetedben, aki igazán sohasem saját maga…, mert nagymértékben mindig ahhoz igazodik, akivel éppen van. Ez nem biztos, hogy jó. Sőt! Sok ember úgy véli, hogy a párkapcsolatban az összetartozás és a közös élet alapfeltétele, hogy mindenben alkalmazkodjunk egymáshoz. Azonban az egyensúly megtartása nem azt jelenti, hogy fel kell adnunk saját identitásunkat vagy személyes érdeklődéseinket. Sőt, az önállóság megőrzése még erősebbé is teheti a viszonyt.
Készen álltok? – 4+1 jel, hogy ideje egy fedél alá költözni:)
Egy pár életében az összeköltözés nagy fordulópont. Amennyire vágyunk rá, annyira tarthatunk is tőle: vajon úgy is működünk, ha meg kell osztanunk a napi problémáinkat, a mindennapok nyűgjeit, ha nem tudunk „elbújni” a másik elől, ha éppen rossz napunk van, vagy fáradtak vagyunk?
Házastárs helyett élettárs: Tényleg jobb így a pároknak?
Felmerülhet bennünk a kérdés: vajon a párkapcsolatban élni jobban működő szövetség, mint a házasság? A mai társadalomban sok minden adhat okot aggodalomra, így egyre több az olyan pár, akik nem tartják feltétlenül fontosnak a papírt a közös élethez.
„Költözzünk össze egy jó nagy házba…” – Vagy inkább mégse…?
Egy pár életében az összeköltözés hatalmas mérföldkőnek számít. Vannak, akik nem sokat teketóriáznak a dologgal, a megismerkedés után nem sokkal már egy fedél alatt is élnek. Mások pedig húzzák egy ideig, mert nincs hova, vagy éppen kivárják a megfelelő időszakot.
Éljenek a többgenerációs családok! Életközösség, amivel csak nyerhetünk
Az elmúlt évtizedekben mindenki olyannyira akart függetlenedni, amennyire csak lehetőségében állt, azonban az elmúlt pár év bebizonyította, hogy nem mindig éri meg segítség nélkül küszködni a mindennapokban. Ha körül nézünk, ismét egyre nő azon otthonok száma, amelyben több generációból származó családtagok élnek.
Házassági évforduló, ünneplendő a napod! Avagy tedd tartóssá életed szövetségét
Milyen kedves gesztus volt szerelmes tiniként minden hónap-, sőt hétfordulót megünnepelni valami kis aprósággal! Aztán teltek az évek és a hetekből hosszú évtizedek lettek. Jó, ha az ember 5 vagy 10 évente rendesen meg tud emlékezni élete egyik nagy napjáról… de nem kevés ez a gyakoriság?
Ásó, kapa, nagykaland
Májustól beindul a „nagyüzem”: feldíszített, dudáló kocsisorok hada dobja fel a települések hétvégéjét, mely mind azt hirdeti: „Igen, megtaláltam, Ő az, Vele szeretném leélni az életemet!” Sokan széles mosollyal emlékeznek vissza a Nagy Nap boldogságára, mások reménykednek, hamarosan ők is… Akad viszont olyan, aki nem érti, miért ez a felhajtás, hiszen ha boldogok vagyunk valakivel, működik az papír nélkül is. Vagy…?
