Egy pár életében az összeköltözés nagy fordulópont. Amennyire vágyunk rá, annyira tarthatunk is tőle: vajon úgy is működünk, ha meg kell osztanunk a napi problémáinkat, a mindennapok nyűgjeit, ha nem tudunk „elbújni” a másik elől, ha éppen rossz napunk van, vagy fáradtak vagyunk?
Felmerülhet bennünk a kérdés: vajon a párkapcsolatban élni jobban működő szövetség, mint a házasság? A mai társadalomban sok minden adhat okot aggodalomra, így egyre több az olyan pár, akik nem tartják feltétlenül fontosnak a papírt a közös élethez.
Egy pár életében az összeköltözés hatalmas mérföldkőnek számít. Vannak, akik nem sokat teketóriáznak a dologgal, a megismerkedés után nem sokkal már egy fedél alatt is élnek. Mások pedig húzzák egy ideig, mert nincs hova, vagy éppen kivárják a megfelelő időszakot.
Az elmúlt évtizedekben mindenki olyannyira akart függetlenedni, amennyire csak lehetőségében állt, azonban az elmúlt pár év bebizonyította, hogy nem mindig éri meg segítség nélkül küszködni a mindennapokban. Ha körül nézünk, ismét egyre nő azon otthonok száma, amelyben több generációból származó családtagok élnek.
Milyen kedves gesztus volt szerelmes tiniként minden hónap-, sőt hétfordulót megünnepelni valami kis aprósággal! Aztán teltek az évek és a hetekből hosszú évtizedek lettek. Jó, ha az ember 5 vagy 10 évente rendesen meg tud emlékezni élete egyik nagy napjáról… de nem kevés ez a gyakoriság?
Májustól beindul a „nagyüzem”: feldíszített, dudáló kocsisorok hada dobja fel a települések hétvégéjét, mely mind azt hirdeti: „Igen, megtaláltam, Ő az, Vele szeretném leélni az életemet!” Sokan széles mosollyal emlékeznek vissza a Nagy Nap boldogságára, mások reménykednek, hamarosan ők is… Akad viszont olyan, aki nem érti, miért ez a felhajtás, hiszen ha boldogok vagyunk valakivel, működik az papír nélkül is. Vagy…?