Amikor az egyedüllét nem társas magány! – Szabadság a párkapcsolatban
Az egyedüllét fontossága egy párkapcsolatban gyakran alulértékelt, pedig alapvető szerepet játszik mindkét fél személyes boldogságában és a kapcsolat egészséges működésében. Az egyedül töltött idő lehetőséget ad az önreflexióra, a személyes érdeklődési körök felfedezésére és a saját érzelmek feldolgozására.
Ez a fajta személyes tér segít megőrizni az egyéni identitást és erősíteni az önbizalmat, ami elengedhetetlen a harmonikus és kiegyensúlyozott párkapcsolathoz. Az egyedüllét tehát nem a kapcsolat elutasítását jelenti, hanem annak támogatását és erősítését, hiszen két önálló és boldog egyén alkotja a legjobb párt.
Szakemberek is úgy gondolják, hogy az egyedüllét, ha úgy tetszik, az énidő rendkívül fontos egy kapcsolaton belül, hiszen:
… nem lesz túl sok a felesleges vita! Bizony, egy idő után el is kezd hiányozni a „magány”, a saját tér. Ez nem egy vitás helyzetet szül, úgyhogy még egy nyomós érv, hogy néha érdemes egyedül lenni!
… nem csak a „mi” létezik! Egy idő után hajlamosak vagyunk csak a közös érdekeinket nézni, saját magunkról már-már meg is feledkezünk. Pedig ahhoz, hogy a „mi” boldog lehessen, szükséges az „én” boldogsága is.
… meg kell őrizni a varázst! Ha azzal vagy, akit szeretsz és aki viszontszeret, annál jobb nincs is a világon! De néha el kell vonulnotok egymástól, hogy értékeljétek aztán újra a másik közelségét, társaságát. A viszontlátás öröme pedig mindennél nagyobb boldogság lesz!
Forrás: brigitte.de
