A mamánál a legjobb – Ezért jó az unokának és ezért jó a nagyszülőknek
„Az oviban jó. Otthon még jobb. De a mamánál a legjobb!” Ez az idézet az akkor még 5 éves nagyfiamtól származik, akinél ez a rangsor maximum annyiban változott, hogy az ovi helyére a suli került. Szóval, a mamáké, és persze, a papáké az abszolút első hely. Nagy valószínűséggel, ez nem csak nálunk van így.
És bármilyen furcsa is ez a szülői szívnek, így van ez jól. Mert nincs is annál jobb dolog, hogy ha a gyerkőcünk odáig van a nagyszüleiért és fordítva. Nem csak azért, mert így – ha a távolság is megengedi – nyugodt szívvel rá tudjuk bízni valakire a gyereket, ha a munka miatt megszorulunk, vagy egyszerűen csak szeretnénk néhány szabad órát. Hanem azért, mert a jó kapcsolat a nagyszülők és az unokák között jó hatással van mindkét félre.
A gyerekeknek jó a nagyszülőkkel, mert…
… a nagymama és a nagypapa figyelme az unokák felé mindig maximális. Ez persze nem azt jelenti, hogy a szülők ne figyelnének a gyerkőceikre, ám legyünk őszinték, vannak napok, amikor az ember fejében több dolog kavarog és minden igyekezetünk ellenére is nehezen bírunk a gyermekünk igényeire, mondanivalójára koncentrálni. Ám a mama és a papa mindig kellően kipihent ahhoz, hogy nyitott legyen a kicsik minden kérésére, kérdésére.
… a nagymamánál minden IS finomabb. Vagy inkább: a nagymama mindig azt készíti, amit a gyerkőc szeret. Nála mindig van palacsinta, aranygaluska igazi vaníliasodóval, szilvás gombóc és még sorolhatnánk. És naná, hogy tökfőzelék soha nincs…:-)
… velük játszani a legjobb. Ha az unoka a nagyszülőknél tölt egy, vagy akár több napot is, az piros betűs ünnep! Ilyenkor jut idő mindenre: kinti játékra, közös főzésre, társasjátékozásra, nagy beszélgetésekre.
… a nagymama (és általában a nagypapa is) olyan türelmes. Sajnos, a szülők nem mindig viseltetnek kellő türelemmel gyermekeik iránt. Nyilván, ezen elsősorban nekünk, szülőknek kellene változtatni, ám a rohanó életmód, a munka-háztartás-kert-egyéb által ránk nehezedő teher sem sokat segít ebben.
… a nagyinál lenni maga a nagybetűs SZABADSÁG. Mert ott bizony mindent IS szabad. Lehet kutakodni a legeldugottabb fiókban is, lehet tévét nézni felöltözés, mosakodás előtt (sőt, nem is muszáj felöltözni, mert a legjobb pizsamában tölteni a napot:-)). Ami a legjobb, lehet ebéd előtt édességet enni, kimaradhat a tízórai, uzsonna, vagy ha ki nem is marad, itt új szabály van: a fagyi, süti, egyéb cukmisság is lehet a köztes étkezések főszereplője.
A nagyszülőknek jó az unokákkal, mert…
… garantált a fittség. A velük töltött idő alatt aztán nincs lazsálás, egy örökmozgó gyerek nem hagyja, hogy „bepunnyadjon” a mama vagy a papa.
… szellemileg is frissen tartanak az unokák. Pláne, ha jön a „Miért?” korszak és nincs az a kérdés, amire ne várnák a választ az apróságok, lehetőleg minél gyorsabban.
… ilyenkor a mama és a papa újra egy kicsit gyereknek érezheti magát.
… a nagyszülők újra megtanulják értékelni a csendet.:-) Ha néha-néha a nagymama, nagypapa úgy érzik, szörnyű a csend, ami körülveszi őket, az unoka néhány napos látogatása és folyamatos csivitelése (esetenként hisztije) után újra élvezni tudják a kevésbé hangos hétköznapokat.:-) (Aztán persze újra hiányzik majd a kedves „gyerekzaj”.)
… nyitottabbá válnak az újdonságokra! Ugyan a nagymamánál az a jó, hogy olyan klasszikusnak mondható ételekkel is találkozik a gyerkőc, mint a fentebb már említett aranygaluska, rántott husi és a többiek. Ám anya repertoárjából is van kedvence az apróságoknak, ami meglehet, kicsit „újhullámosabb”, de mivel az unoka imádja, így persze, hogy a nagyi is megtanulja elkészíteni.