Még van pár nap az őszi szünetből, ami remek alkalommal arra, hogy a nagyszülőkkel is töltsenek egy kis időt a gyerekek. Sok fantasztikus program van ilyenkor városszerte, de, ha két mozizás és cirkusz látogatás között inkább valami otthoni időtöltést látnátok jobbnak, akkor hoztunk néhány tippet, amikkel garantáltan kellemes lesz a közös délelőtt vagy délután „kicsinek és nagynak” egyaránt.
Minden évben komoly gondot okoz a felügyeletet igénylő gyermekek elhelyezése az iskolai tanszünetre. Ilyenkor azoknak van könnyebb dolguk, akiknek lehetőségük van táborokat megfizetni, illetve a nagyszülők is ki tudják venni a részüket a gyermekfelügyeletről. A kamaszok lefoglalásával azonban nehezebb dolgunk lesz, mint hinnénk!
Hogy milyen lehet nagyszülőnek lenni? Míg egyesek szerint öröm és boldogság, kiváltság, addig másoknak inkább nyűg és nem szeretnék újra átélni a szülőséghez hasonló felelősséget, szerepet. Hogy majd mi milyen nagyszülők leszünk? Hát, az majd elválik…
Nagyszülőnek lenni izgalmas feladat. Kicsit hasonló, mint anno a szülőség volt, csak kisebb felelősséggel és sokkal-sokkal több kényeztetéssel! Ám ne legyünk naivak, nem mindenki szeret lubickolni a nagyszülői szerepben. Sőt! Van, aki megtartja a tisztes távolságot önmaga és az unokák között…
„Az oviban jó. Otthon még jobb. De a mamánál a legjobb!” Ez az idézet az akkor még 5 éves nagyfiamtól származik, akinél ez a rangsor maximum annyiban változott, hogy az ovi helyére a suli került. Szóval, a mamáké, és persze, a papáké az abszolút első hely. Nagy valószínűséggel, ez nem csak nálunk van így.
Az elmúlt évtizedekben mindenki olyannyira akart függetlenedni, amennyire csak lehetőségében állt, azonban az elmúlt pár év bebizonyította, hogy nem mindig éri meg segítség nélkül küszködni a mindennapokban. Ha körül nézünk, ismét egyre nő azon otthonok száma, amelyben több generációból származó családtagok élnek.
Gyereknevelés. A normák különbségei kézzel foghatók a különböző családok körében. Hovatovább a különféle látásmódok családon belül, főként generációs különbségek miatt, is nagyon markánsan lehetnek jelen. Ennek eredményeként a szülők és a nagyszülők között ellentétek alakulhatnak ki, és vége szakadhat a korábbi felhőtlen családi viszonynak.
Bevallom, gyerekkoromban nem mindig repestem az örömtől, amikor több hetes nyaralásra készültünk a nagymamámhoz. No, nem mintha nem látott volna el minket minden földi jóval, hiszen erősen kikerekedett fejjel érkeztünk haza, de a kis falu nyugalma egy gyereknek inkább unalmas volt, mint pihentető.
Bár még messze vagyok attól a kortól, hogy unokáim legyen, már most tudnék egy csomó olyan dolgot mondani, amivel valószínűleg ők nem fognak találkozni, pedig jó lenne. Például egészen biztos, hogy nem fogják tudni, mi az a diavetítő, vagy hogyan nézett ki a helyi napi lap ebben a korban. Aztán persze vannak kevésbé szentimentális, inkább praktikus dolgok, amiket az unokánknak őrizgethetünk, gyűjtögethetünk.
A saját környezetemben is látom, mennyire fel tudja dobni, meg tudja változtatni egy középkorú pár, egy apa és egy anya életét a nagyszülőség. Az unokát látván vonásaik meglágyulnak, mesteri szintre emelik a gügyögés, prüttyögés tudományát és arra az időre, amíg együtt vannak a csöppséggel, a világ összes gondja elszáll.
Kutatások szerint egy kis idő az unokáddal nemcsak a gyermekednek, a gyermeked házasságának és a család legifjabb tagjának, hanem neked is jót tehet. Ugyanis úgy találták a tudósok, hogy azok a nagyszülők, akik sokat vigyáznak az unokáikra, az agyukat is élesítik. Természetesen emellett örömet is csempésznek a mindennapjaikba.
Ha semmi nem megy jól a családban, hívd a nagymamát! - tartja egy közmondás. És milyen igaza van. Sokaknak jelenti ma is a nagymama az összetartó kapcsot, az erőt a családban. Szeptember 7-én több országban ünneplik a nagymamákat és a nagypapákat. Ma már Magyarországon is több helyen megemlékeznek erről a napról, így teszünk mi is.
Több oka is lehet annak, ha több generáció együtt lakik, vagy ha jó pár év önállóság után ismét beköltözik az anyu a lakásba. Mérlegeljük a következő dolgokat, mielőtt így döntenénk. Hiszen bármennyire is szeretjük az édesanyánkat, édesapánkat, találkozni és együtt élni nem ugyanaz.
Vagy legalábbis nagyon csúnyán néznének rájuk, pedig még a kilencvenes években is megvoltak ezek a szokások, ami bizony nem is volt olyan régen. Nézzük, milyen "bűnöző-gyanús" viselkedési formákat gyakoroltak régen, ami ma ebben a túlszabályozott világban elképzelhetetlen lenne.