Minden nő rémálma az első olyan állásinterjú, amelyre kisgyermeke születése után kerül sor. Ez nem is csoda, hiszen rengeteg előítélettel kell szembenéznie azoknak a munkavállalóknak, akik gyermekszülés után szeretnének visszatérni a „régi” kerékvágásba. De a hátrányból előnyt is kovácsolhatnánk!
Anyacsak1 címmel egyhetes színházi fesztivált szervez a szülővé válásról április 29. és május 8. között a Jurányi Ház, a Manna Produkció és a Radnóti Színház.
Előfordul, hogy egy-egy fáradtabb napomon nem vagyok rest panaszkodni. Megesik, hogy az anyukámnak. Hogy már megint nem volt időm kipakolni/bepakolni a mosogatógépet, vagy éppen a mosógépet. Vagy mert megpirult a házi pékáru, mert túl magasra állítottam a sütőn a hőfokot…
Gondolkoztam, vajon illik-e erről a témáról írni? Vajon illendő-e egyáltalán beismerni, hogy bizony van ilyen is, és anyaként nem egyszer érzi úgy az ember, hogy vannak olyan tevékenységek, melyek nélkül el tudnánk képzelni a mindennapjainkat? Illik, vagy sem, azért vannak ilyenek.:-)
Ha az ember lányából feleség, majd anya lesz, nem csak benne, de körülötte is megváltoznak a dolgok. Teljesen új helyzetekkel találja szembe magát, teljesen új emberek veszik körül. Új ismeretségek köttethetnek, melyek akár barátsággá is alakulhatnak. És mi a helyzet a régi baráti kapcsolatokkal?
Ha az ember lányból feleség, majd anya lesz, nem csak benne, de körülötte is megváltoznak a dolgok. Teljesen új helyzetekkel találja szemben magát, teljesen új emberek veszik körül. Új ismeretségek köttethetnek, melyek akár barátsággá is alakulhatnak. És mi a helyzet a régi baráti kapcsolatokkal?
Azt hiszem, ahogy az idei egyik piros betűs ünnep sem, úgy az anyák napja sem telik majd úgy, mint ahogy eddig. Még a húsvétot csak-csak átvészeltük telefonos köszöntésekkel, jókívánságokkal, addig ez az ünnep egy kicsit más.
Reggeli kávé, nyugodt bevásárlás, egy kis smink, egy kis parfüm, egy sorozat - neked lehet, hogy ez alapvető, egy anyának azonban a minden és még annál is több! :) Humoros (néha kicsit megható) beszámoló, hogyan válnak a kis dolgok hatalmas örömmé az anyukák életében.
Óriási fizikai változásokat hoz egy nő testében a folyamat, amíg Anyává válik. Ezek a folyamatok, amellett, hogy gyönyörű gyermeket, gyermekeket nevelhetünk, hagynak maguk után kevéssé kellemes nyomokat is - a testünkön. Egyre népszerűbb könnyedén felszámolni ezeket, a terhesség és a szoptatás hagyta kellemetlen testi változásokat.
Mondták ugyan, hogy nehéz lesz, hiszen eggyel több helyen kell megállni a helyem, az eddigi gyerek-család-háztartás szentháromság bővül, méghozzá a munka korántsem stresszmentes világával. És ugyan anyának lenni a legcsodálatosabb dolog egy nő életében, azért egy idő után vágyunk egyéb sikerekre is.
Amikor egy édesanya vagy édesapa egyedül marad a gyermekével, gyermekeivel, akkor egy speciális feladatot kap. Egyszerre kell családfenntartónak, apának, anyának, biztonságos univerzumnak lennie. A feladat nem egyszerű, de létezik segítség!
Az anyaság: szerelem… Kezdetben volt a gyermek iránti vágy. Az óhaj és gondolat egyedi csodává fejlődött szívünk alatt. Majd kilenc hónap múlva ölünkben csicsergett a friss illatú lélek, aki kinyitogatta női mivoltunk virágának szirmait.
Amikor hallgatom a várandós kollégákat, hogy milyen szép elképzeléseik vannak az anyaságról, illetve arról, hogy ők milyen tökéletes anyák lesznek, mindig azt gondolom magamban, hogy nekem is voltak ilyen romantikus vágyálmaim, de aztán a valóság valahogy mégis egészen más lett. :)
A minap olvastam egy elgondolkodtató cikket arról, hogy az anyák még a házi kedvenc igényeinek a kielégítését is a saját igényeik elé helyezik, nem is beszélve a házas- vagy élettársukról, az idősebb rokonaikról és – természetesen – a gyerekeikről. Nagy-Britanniában, ahol azért dübörög a bébiszitter biznisz :), az anyáknak körülbelül 17 percük van naponta saját magukra…
Ha megnézed ezeket az édes fotókat, rögtön rájössz, mi is az igazi meghittség és az anyai gondoskodás, hiszen csak úgy süt a szeretet a képekről. Kutya családok, akiknél a meghittség csak úgy magától jön.
Volt már valaha olyan gondolatod, hogy „bár ne lenne a gyerekem, akkor szabad lehetnék újra” ? Halványan… aztán elhessegetted, megbeszélted magaddal, hogy nem lehetsz ilyen szívtelen, hogy ezt gondolod… Meg különben is, ha ő nem lenne, mennyi mindentől elestél volna már az életben: a sok szeretet, amit ad, az együtt töltött vidám percek.