Pszichológia

Van egy különös ismétlődő jelenség az életünkben: újra és újra megjelennek körülöttünk olyan emberek, akik bizonyos szempontból emlékeztetnek a korábbi ismerőseinkre, barátainkra, párjainkra. Mintha láthatatlan mágnesként húznánk be őket. A pszichológia, a társadalmi minták és a saját belső ritmusunk mind ezt a sajátos vonzást alakítják.

Tovább

A rohanó hétköznapokban sokszor csak egymás mellett élünk, nem igazán egymással. Reggel egy gyors „majd beszélünk”, este pedig egy fáradt „milyen napod volt?” marad a kapcsolódásból. Pedig a beszélgetés nem nagy, drámai vallomásokból áll, hanem apró, hétköznapi pillanatokból.

Tovább

Az érzelmi intelligencia sokkal több annál, mint hogy felismerjük, mikor vagyunk boldogok vagy szomorúak. Egyfajta belső iránytű, amely segít eligazodni a kapcsolatainkban, a döntéseinkben és önmagunk megértésében.

Tovább

A hétköznapok apró feszültségei gyakran anélkül rakódnak ránk, hogy észrevennénk. Egy-egy nehezebb nap még nem borít fel, de amikor hetekig vagy hónapokig halmozódnak a terhek, a lelki tartalékaink elkezdenek apadni. A lelki immunrendszerünk akkor gyengül, amikor már nem találjuk a régi könnyedséget, és minden feladat nagyobb erőfeszítést kíván, mint korábban.

Tovább

Az életünk tele van bizonytalansággal, ezért nem meglepő, hogy sokan a kontrollt keressük benne: listák, szabályok, tervezés, szoros beosztások. A rend és a kiszámíthatóság biztonságérzetet ad, de amikor a kontroll átcsúszik görcsös kapaszkodássá, inkább szorongást szül, mint nyugalmat. A kontroll illúziója gyakran abban rejlik, hogy azt hisszük, minden körülményt irányíthatunk – pedig valójában csak a saját reakcióink felett van hatalmunk.

Tovább

Ha feszültek, kimerültek vagyunk, a legtöbben ösztönösen valami édeshez nyúlunk. Egy csoki, egy süti, egy kanál fagylalt hirtelen megkönnyebbülést hoz — legalábbis néhány percre. A stresszevés azonban nem egyszerű „akaraterőhiány”: mélyen beágyazott biológiai és érzelmi folyamatok állnak mögötte. Az édesség ilyenkor vigasz, megnyugvás, egy gyors dopaminlöket, amivel a szervezetünk megpróbálja ellensúlyozni a bennünk kavargó feszültséget.

Tovább

Sokan már egészen korán megtanuljuk, hogy az érzéseinket címkézzük: van „jó”, amit illik érezni, és van „rossz”, amit jobb elnyomni vagy gyorsan elfelejteni. A félelem, a harag és a megbánás tipikusan azok közé az érzelmek közé tartoznak, amelyeknek rossz a PR-juk, pedig valójában rengeteget tudnak adni nekünk.

Tovább

„Nem baj.” „Semmi gond.” „Engem nem zavar.” – Mondatok, amelyeket reflexből mondunk ki, még akkor is, ha belül épp az ellenkezőjét érezzük. Mintha egy egész generáció arra kondicionálta volna magát, hogy csendben elfojtsa a sértettséget, a fáradtságot vagy a fájdalmat, és úgy tegyen, mintha minden rendben lenne. A „nem baj” azonban nem a béke, hanem gyakran a megfelelés, a konfliktuskerülés vagy a tanult önmegtagadás nyelve.

Tovább

A telefon rezzenése, a közösségi média értesítései, a végtelenül görgethető hírfolyam – a digitális világ egyszerre hasznos és kimerítő. Mindannyiunk figyelme darabokra hullik a megszakított feladatok, a multitasking és az állandó online jelenlét miatt. Pedig a figyelem nem csupán a munka hatékonyságát befolyásolja, hanem a mentális egészséget, a kreativitást és az érzelmi stabilitást is.

Tovább

Mindannyiunk fejében él egy hang, amely folyamatosan értékel, kommentál, összehasonlít – és gyakran bizony nem túl kedves. A belső kritikus képes lerombolni az önbizalmat, elbizonytalanítani, és elhitetni velünk, hogy nem vagyunk elég jók. Pedig a belső párbeszédünk óriási hatással van arra, hogyan érezzük magunkat, hogyan teljesítünk, és milyen kapcsolatot alakítunk ki saját magunkkal. A jó hír: ez a hang megszelídíthető.

Tovább

Február sokak számára az év egyik legfurcsább hónapja. A karácsony már rég elmúlt, az újévi lendület megkopott, a tavasz pedig még csak ígéret formájában létezik. Kint szürke az idő, bent hosszúak a napok, és valahogy minden lassabban halad.

Tovább

A „stressz” szó hallatán legtöbben a szorongásra, kimerültségre és túlhajszoltságra gondolunk. Pedig a stressz eredeti célja nem ez: az emberi szervezet egy olyan reakciót indít be, amely mozgósít, fókuszáltabbá tesz, energetizál. A modern kutatások szerint sok múlik azon, hogyan gondolkodunk a stresszről – és ezen keresztül azon is, hogy rombol vagy motivál.

Tovább

Ahogy a testünknek szüksége van a tisztálkodásra, a lelkünknek is fontos a rendszeres „takarítás”. Az érzelmi higiénia napi szokásokkal támogatható, segítve a mentális frissességet, a stressz csökkentését és a belső egyensúly megőrzését.

Tovább

A zenében régóta visszatérő téma az alkohol, a dohányzás és az ezekhez kapcsolódó laza életérzés – de nem mindig sötét, lecsúszós köntösben. Vannak dalok, amelyek nem moralizálnak, nem ítélkeznek, egyszerűen csak megmutatják az emberi gyarlóságot egy nagy adag humorral és öniróniával.

Tovább

Az empátia az egyik legszebb emberi tulajdonság: képesség arra, hogy megérezzük, megértsük, sőt részben átéljük mások érzéseit. Nélküle nem működnének a kapcsolataink, nem lenne valódi együttműködés, támogatás, közelség. Mi történik akkor, amikor az empátia túlcsordul? Amikor mások problémái szinte átveszik az irányítást a saját érzelmeink fölött? Amikor valaki annyira érzékeny mások lelki állapotára, hogy közben észrevétlenül elfárad?

Tovább

A boldogságot sokan nagy dolgokhoz kötjük: életmérföldkövekhez, hatalmas sikerekhez, drámai változásokhoz. Pedig a kutatások egyre inkább azt mutatják, hogy a tartós jóllét forrása nem a „nagy pillanat”, hanem az apró, sokszor észrevétlen élmények rendszeres jelenléte. A mikroboldogság – az a finom, pár másodpercig tartó jó érzés – sokszor többet tesz a lelki egészségért, mint bármelyik látványos fordulat. És ami a legjobb: ezek az élmények minden nap elérhetők, csak észre kell venni őket.

Tovább

A legtöbben tudjuk, mit szeretnénk másképp csinálni: gyakran mozogni, kevesebbet görgetni, rendszeresen vizet inni, többet olvasni vagy korábban lefeküdni. A kezdés könnyen megy, a lelkesedés eleinte szinte magától jön. Ami igazán kihívást jelent, az nem a „hogyan kezdjem el?”, hanem a „hogyan maradjon velem holnap is?”. A jó szokások megtartása sokkal inkább tudomány, mint szerencse – és egy kis odafigyeléssel bárki megteremtheti azt a rendszert, amelyben az új rutinok tartósan megmaradnak.

Tovább

Az otthonunk, a munkahelyünk, sőt, akár az online tér is tükrözi belső világunkat. Amikor rendet teszünk a környezetünkben, az nem csupán esztétikai élmény: a rend és az átláthatóság közvetlenül befolyásolja a gondolatainkat, a hangulatunkat és a koncentrációnkat. A rendszerezés így nem csak fizikai, hanem lelki folyamat is – egy apró „terápia”, ami segít tisztábban látni és könnyebben dönteni.

Tovább

Az új év eleje mindig tele van lelkesedéssel, nagy elhatározásokkal és friss reményekkel. Ilyenkor könnyű elhinni, hogy most tényleg minden más lesz, és végre betartjuk, amit megfogadtunk. Aztán telnek a hetek, visszatérnek a hétköznapok, és a motiváció bizony hajlamos elcsendesedni.

Tovább