Tanuld szeretni jelen önmagad
Életünk során számtalanszor változunk. Mások vagyunk húszévesen, mint harminc-, negyven- vagy hatvanévesen, és közben nemcsak az arcunk, a testünk vagy az élethelyzetünk alakul át. Változnak a vágyaink, a prioritásaink, a kapcsolataink és az is, amit önmagunkról gondolunk.
Mégis gyakran egy régebbi önmagunkhoz mérjük a jelent. A régi alakunkhoz, energiánkhoz, lehetőségeinkhez vagy ahhoz az időszakhoz, amikor még egészen más szerepekben éltünk. Mintha az lenne az igazi énünk, aki valaha voltunk, a mostani pedig csak egy megváltozott változat.
A változás nem az ellenségünk
A pszichológiában az identitást nem valamiféle változatlan személyiségként képzelik el. Az ember önmagáról alkotott képe folyamatosan alakul az élettapasztalatok hatására. Ezért teljesen természetes, ha egy új életszakaszban időnként úgy érezzük, mintha keresnénk, kik is vagyunk. Egy gyermek születése után megváltozik a nő szerepe. A gyerekek kirepülése után újra át kell rendezni a mindennapokat. Egy válás, egy új párkapcsolat, pályaváltás vagy nyugdíjba vonulás szintén felvetheti a kérdést: most hogyan szeretnék élni? Ilyenkor nem feltétlenül az a feladat, hogy visszaszerezzük a régi önmagunkat. Lehet, hogy inkább meg kell ismernünk azt az embert, akivé időközben váltunk.
A testünkkel is új kapcsolatot kell kialakítanunk
Az öregedés talán az egyik legnehezebb terület. A tükörben olyan változásokat veszünk észre, amelyeket nem feltétlenül választottunk. Megjelennek a ráncok, megváltozik a test formája, más lesz a bőr, a haj, az izomerő, és előfordulhat, hogy korábban megszokott dolgok már több energiát igényelnek. Ilyenkor könnyű úgy tekinteni a testre, mint valamire, ami cserbenhagyott bennünket. Pedig a test nem ellenünk változik. Velünk együtt változik. Az önszeretet itt nem azt jelenti, hogy minden egyes változást gyönyörűnek kell látnunk. Nem kell szeretnünk minden ráncot vagy minden testi változást. Elég lehet az első lépésként az is, ha nem harcolunk állandóan önmagunk ellen. Ahelyett, hogy azt kérdeznénk, hogyan nézhetnék ki újra úgy, mint régen, érdemes feltenni a kérdést: hogyan érezhetem magam jól abban a testben, amelyben most élek?
Ne csak azt nézd, mi változott meg
Az életkor előrehaladtával hajlamosak vagyunk veszteséglistát készíteni. Mi nem olyan már, mint régen. Mi nem sikerült. Miről kellett lemondanunk. Pedig minden életszakasz hoz valamit, amit korábban még nem birtokoltunk. Lehet több önismeretünk, tapasztalatunk, türelmünk, határozottságunk vagy egyszerűen nagyobb szabadságunk arra, hogy eldöntsük, mire szeretnénk fordítani az időnket. Az önmagunk megszeretése ezért nem pusztán elfogadás. Kíváncsiság is. Ki vagyok most? Mi fontos nekem? Mit szeretnék másképp? Mi az, amire már nincs szükségem? Mi az, amit most végre megengedhetek magamnak?
Ne várj egy különleges napra
Sokan úgy gondolják, majd akkor kezdik jobban szeretni magukat, amikor lefogynak, megváltoztatják a frizurájukat, új munkájuk lesz, rendbe jön a párkapcsolatuk, vagy végre több idejük marad saját magukra. De az önmagunkkal való jó kapcsolatot nem érdemes feltételekhez kötni. Lehet most is csinosan felöltözni, nem azért, mert el akarunk rejteni valamit, hanem mert jól szeretnénk érezni magunkat. Lehet új frizurát választani, sportolni, megtanulni valamit, utazni vagy egyszerűen egy délutánt magunkra fordítani. Nem kell hozzá előbb „jobbnak” lennünk.
Néhány apró változtatás sokat jelenthet
Érdemes időnként végiggondolni, hogy az életünk jelenlegi szakaszában mi tölt fel bennünket. Nem azt, hogy mit kellene csinálnunk, hanem azt, hogy mitől érezzük magunkat élőnek. Keressünk olyan tevékenységeket, amelyek nem a teljesítményről szólnak. Egy séta, tánc, olvasás, kertészkedés, utazás, kreatív hobbi vagy baráti találkozó ugyanolyan fontos lehet, mint egy újabb elvégzett feladat. Tanuljunk meg nemet mondani arra, ami folyamatosan kimerít. És engedjük meg magunknak azt is, hogy ne mindig mások szükségletei legyenek az elsők. Ha pedig azon kapjuk magunkat, hogy állandóan egy korábbi önmagunkhoz hasonlítjuk magunkat, próbáljuk megfordítani a kérdést. Ne azt keressük, mit veszítettünk el, hanem azt, mit kaptunk azóta, hogy az az ember már nem vagyunk.
A szeretet nem azt jelenti, hogy mindennel elégedettek vagyunk
Talán ez az egyik legfontosabb különbség. Önmagunk szeretete nem egyenlő azzal, hogy mindent tökéletesnek látunk magunkban. Lehet valamin változtatni úgy, hogy közben nem utáljuk magunkat. Lehet fogyni, erősödni, új munkát keresni, tanulni vagy megváltoztatni egy rossz szokást úgy, hogy közben nem abból indulunk ki: „így nem vagyok elég jó”. A változás akkor tud igazán felszabadító lenni, amikor nem önmagunk elutasításából indul.
