Zsebibaba – hogyan hat a hordozás a baba-mama kapcsolatra?
A baba hordozása az egyik legősibb, de mégis örökké releváns módszer, amely amellett, hogy praktikus, segíti a szülő-gyerek kapcsolat mélyülését is. Az édesanya és a kicsi közti közvetlen, folyamatos testi érintkezés és a szemkontaktus nem csupán a fizikai közelséget, hanem a kötődést is erősít, amely hosszú távon meghatározhatja a gyerek érzelmi fejlődését.
A közvetlen testi kontaktus révén egyrészt a szülő azonnal reagálhat gyermeke szükségleteire, a babát pedig egy óvó-védő „burok” veszi körül, hiszen érzi az édesanyja vagy édesapja testmelegét, hallja szívverését és légzésének ritmusát, amely mind-mind megnyugtató hatással van rá, és ez a biztonságérzet hozzájárul a csecsemő idegrendszerének fejlődéséhez. A „folytonos jelenlét” bizalmat épít a gyermekben, amely a későbbi életében is stabilitást, biztonságot nyújt.
A szemkontaktusnak is különösen fontos szerepe van. A pici gyakran néz az édesanyjára, érzelmi jeleket, mosolyt, nyugtató szavakat kap. Ezek szintén hozzájárulnak a bizalom kialakulásához, és fejlesztik a nonverbális kommunikációs képességeit. Az ilyen bensőséges helyzetek támogatják a nyitottságát a környezetére és az emberekre, ezáltal a baba könnyebben ismerkedik meg a világgal, és erősödik az önbizalma.
A testközelség hormonális szinten is hatást gyakorol a kötődésre: az anya szervezetében oxitocin szabadul fel, ami növeli a gondoskodásra való hajlamot. Az oxitocin, más néven „szeretet-hormon”, mindkettőjükben fokozza az intimitást és az összhangot. Szóval erősítsük a hordozással is a kötődést, hogy gyermekünk egészséges érzelmi fejlődését elősegítsük.
