Változások a szülő-gyermek kapcsolatban – Milyen századunk gyermeknevelési forgatókönyve?
Nem szükséges tudósnak lennünk ahhoz, hogy kijelenthessük: a 21. századi gyermeknevelés mibenléte több aspektusban is eltér a korábbi korokétól. Noha tagadhatatlan, hogy a nevelés (régen is, ma is) egy összetett folyamatként tartható számon, mely szüntelenül formálódik mind élményben és tapasztalatban, mind pedig a kihívások tekintetében. A századunkra e téren beállt változásokban kimagasló szerepük volt és van a társadalmi és technológiai előrehaladásnak, a sokrétű kulturális normáknak, és még számos egyéb tényezőnek.
Mi változott?
Az előbb felsorolt tényezők mellett pedig a hagyományos szülői szerepek és értékek is átminősültek, a kihívások – a korábbiakhoz képest – egyedivé váltak. Az individualizmusra, azaz az egyén által kitűzött célok megvalósítására, boldogságára, függetlenségére való törekvés hangsúlyosabb lett. A szülők egyre szélesebb körben a gyermekeikkel való pozitív, gyakran baráti, kapcsolatok kiépítésére törekednek.
További változások:
a szülői szerepek viszonylatában manapság nagyobb a két nem közötti egyenlőség
megnövekedett az egyszülős és vegyes családok aránya
a digitalizáció a nevelésbeli nézeteket is egyértelműen (át)formálja
a szülők mentális egészségét illetően is megnőtt a tudatosság
megjelentek az alternatív oktatási modellek
a hagyományos ún. tekintélyelvű (szigorú szabályok lefektetése, a gyermeki engedetlenség büntetése stb.) nevelés is figyelemre méltóan módosult
megtörtént az elmozdulás a demokratikusabb nevelés irányába, melyben a fókusz a szülő és gyermek közötti együttműködésre, a közös döntéshozatalra és problémamegoldásra, a nyílt és őszinte kommunikációra kerül át.
A posztmodern kor egyik nagy kihívása a munka és a magánélet közötti harmónia megtalálása. A gyermekét mindenben támogatni, haladásában segíteni kívánó szülő karrierjében a rugalmasság mérvadónak bizonyul. A nézetek, a gyermeknevelési, együttélési forgatókönyvek szinte szülőnként változnak, így bár nehéz (lehetetlen?) mindenben egyetérteni, mégis akad egynéhány álláspont, melyekben kialakulhat a konszenzusos helyzet.
Erőteljes (utó)hatások
Már évtizedekkel ezelőtt végzett vizsgálatok rámutattak arra, hogy a korai szülő-gyermek kapcsolat jelentős befolyással van a gyermek érzelmi viselkedésére és kognitív képességeire egyaránt. Az, hogy a szülő hogyan bánik a gyermekével, hogy milyen a vele kialakított kapcsolata, vagy éppen a nevelési stílusa (korlátozó, engedélyező, harmonikus stb.), elvei, magatartása, szabályai, az erőteljes összefüggésben van a gyermek személyiségfejlődésével. Továbbá arra is hatással van, hogy milyen lesz a gyermek közösségével kialakított kapcsolata, társas készségei. Hogy tovább menjünk: a felnőttkori viselkedési zavarok és a különféle mentális betegségek kialakulásában is van szerepe.
Mióta Gary Chapman nevesítette a szeretetnyelveket, egyre több szülő is tudatosabban figyel mindezek gyakorlati megvalósítására. A szülő-gyermek kapcsolat szempontjából is elmondható, hogy számottevő a minőségi idő, az osztatlan figyelem érvényesülése. Ebben az esetben nem kitét a költséges időtöltéssel és programokkal való előrukkolás, annál inkább a közösen végzett, akár mindennapi, egyszerű tevékenységek beiktatása. Lehet ez egy séta az erdőben; egy közösen létrehozott könyvklub, melyben megbeszélhetik olvasmányélményeiket, benyomásaikat; egy családi társasjátékozás; kreatív tevékenységek.