Vajon teljesen kizárhatjuk az életünkből a szintetikus anyagokat?
A műanyag ma már oly erőteljesen beépült az élet minden szegletébe, hogy egyelőre a tudományos-fantasztikus alkotásokban tudnánk elképzelni a tökéletesen műanyag mentessé formált világot. Talán maga a legendás rockzenész, John Lennon is beleszőné „Imagine” című ikonikus dalába, hogy képzeljünk el egy szintetikus anyagok nélküli, tiszta életet. Elképzelhető? Valóban akarjuk? Megéri? Ezekre a kérdésekre keresünk válaszlehetőségeket.
Az első – a megjelenésekor szinte csodaszámba menő – teljes mértékben szintetikus anyaggal 1907-ben rukkolt elő egy belga vegyész és üzletember, nevezetesen Leo Hendrik Baekeland. A formaldehid és fenol „házasságából” hő és nyomás hatására napvilágot látott az első valódi szintetikus anyag: a bakelit. A termék villámgyorsan felhívta magára a figyelmet, faszerű megjelenésével, könnyű formálhatóságával, megfizethetőségével ideálisnak bizonyult a tömeges gyártásra. Egy teljesen új dizájnirányzat, az Art Deco, létrejöttében ugyancsak úttörő szerepet játszott. A ma már főként csak gyűjtők polcain és múzeumokban látható nosztalgia-idéző termékek gyártásában is felhasználták – mint a GPO telefon, az EKco AD36 rádió és a Purma kamera.
Képesek vagyunk-e teljes mértékben kizárni az életünkből ezeket a természetben nem létező, kizárólag művi úton előállított anyagokat?
Akarjuk-e azt, hogy soha többé ne létezzenek? (Főként akkor, ha ilyen ikonikus és nosztalgikus elemekről van szó, mint az előbbiek, a praktikumról már nem is beszélve.) A kérdést a BBC is megfogalmazta egy 2022-es cikkében
Feltételezzük, hogy van egy varázspálca, amellyel mindez szemvillanás alatt megvalósulhatna. A cikkíró szerint ez kétségtelenül kedvező lenne, kiváltképpen a környezetünk és egészségünk szempontjából. Azonban lassan rájönnénk arra, hogy milyen szorosan összefonódott az életünk a műanyagokkal – a csomagolóiparban, az építkezésben, a közlekedésben, az otthonaink rendszerezésében, a készülékek és eszközök terén (okostelefon, ruházat, tévé, szőnyeg stb.) Az alapelvárásunk tehát szinte irreálisnak is tűnhet jelen körülmények között. Intézkednünk azonban mindenképpen szükséges – látván az elkeserítő műanyag-szennyezési hatásokat.
Dr. Sharon George egyetemi környezetvédelmi fenntarthatóság és zöldtechnológiai oktató úgy véli, hogy ezektől a mesterséges anyagoktól való végleges megszabadulás sok területen idézne elő negatív hatásokat. Így például az egészségügyben is – gondoljunk csak a műanyag kesztyűkre, csövekre, fecskendőkre, arcmaszkokra, légzőkészülékekre stb. Több tudós és szakember sem tartja elképzelhetőnek és megvalósíthatónak a műanyagok végleges kiiktathatóságát.
Egy reálisabb kiutat és optimális alternatívát kínálhat a fenntarthatóság
Erre kínáltak válaszopciót a műanyag- és hulladékmentes boltok is. Az észak-amerikai székhelyű SWOP online piactér pedig a műanyagtermékek fenntarthatóbb alternatíváival jár élen. Ezzel úgy gondolja, hogy csökkenthetővé válhat a pazarlás és tudatosabbá a vásárlás (is). Abból kifolyólag, hogy a műanyagoktól való erős függőségünk napról napra nő, a környezetünkre is drasztikus befolyással van. Ugyanakkor a negatív hatásokon túl nem vitathatjuk a műanyag nyújtotta pozitívumokat sem: életminőség-javítás, innováció ösztönzés, biztonság (pl. élelmiszer, védőfelszerelések, szigetelés általi energiahatékonyság).
A legmeglepőbb tény az, hogy eredetileg a szűkös természeti erőforrások védelme volt a műanyag-előállítás célja. Tehát ironikus módon környezetvédelmi szándék is motiválta – hiszen a természeti forrásokat (pl. elefántcsont, teknőspáncél, fa) ilyen termékekkel igyekeztek helyettesíteni. A cél a műanyagszennyezés nélküli fenntartható élet, amely együttműködést, erőfeszítést igényel a kormányoktól, a vállalkozásoktól és az egyénektől egyaránt.
