Tényleg ennyire szörnyű szülőnek lenni?
Egy bizonyos kor felett szinte társadalmi elvárás, hogy az embernek gyereke legyen. A szülők már unokát akarnak, a fiatalok pedig extra célt az életüknek, amit csak egy gyerek adhat meg. (?) Egy kutatás szerint azonban a gyerek nem tesz boldogabbá, sőt!
Borús tapasztalatok
A nagymamám, aki egy nagyon bölcs, tapasztalt nő volt, egyszer azt mondta nekem: „Kislányom! Ha elölről kezdhetném, nem szülnék egy gyereket sem, mert amennyi örömet okoznak, annyi bánatot is.” Hozzáteszem, sajnos két gyermeke is elhunyt még az életében, és úgy gondolom, hogy nem lehet annál borzasztóbb egy szülőnek, mint amikor a gyereke előbb hal meg, mint a ő. Egy nemrégen folytatott kutatás viszont úgy tűnik, hogy a nagyanyámat igazolja.
Boldogtalanok a szülők egy kutatás szerint
A tények: a gyerekvállalás után kevésbé boldogak az emberek, mint előtte voltak, sőt, még egy válás sem okoz olyan drasztikus esést az általános boldogság szintünkben, mint amekkorát a gyerekvállalás okozhat. A kutatás tehát elég elkeserítő képet fest a szülőkről, no de nézzük a részleteket.
A Nyugat-Ontario-i Egyegyetem és a Max Planck Demográfiai Intézmény tudósai egy német kérdőív eredményei alapján készítették el cseppet sem megnyugtató elemezésüket a gyerekvállalás és a boldogság összefüggéseiről. A kutatás 20.000 fő részvételével zajlott, és a gyermekvállalás előtti három év, valamint az ez után következős két év boldogság szintjét vetették össze.
Úgy találták, hogy az első gyermek megszületése előtti években egészen boldogak az emberek, sőt, a boldogságuk szintje még emelkedik is a babavárás idején, és ilyen magas szinten marad az első egy évben, a sok kialvatlan éjszaka ellenére. A 365 nap leforgása után azonban minden megváltozik.
A Washington Postban közölt kutatási eredmények szerint a szülök 30%-a képes megtartani ezt a boldogság szintet a második év alatt is. 37%-uknak azonban csökken a boldogság-érzete. Ha egy 1-10-ig terjedő skálán osztályozzuk a boldogságot, akkor ez a 37% 1 egységnyi csökkenésről számolt be, 19% 2 egységnyi, míg 17% 3 egységnyi csökkenést mutatott.
Az összehasonlítás kedvéért, ha ezt összevetjük más szomorú, felnőttkori életeseményekkel: a szülő elvesztése szintén 1 egységnyi boldogság csökkenést eredményez, míg a válás 0,6-ot! Ha a kutatás átlagát vizsgáljuk, a „szülőség” 1,4 egységnyi csökkenést jelent a boldogság-érzetből.
Minek köszönhető ez a drasztikus, szomorú érzés?
A szülőség általános, lelkileg és testileg is kimerítő feladatai mellett az olyan szélsőséges esetek is lehúzhatják a boldogság-szintet, mint például a szülésnél felmerülő komplikációk és az egészségi állapot megváltozása. A kutatók azt is megállapították, hogy az első gyermek születése illetve az első év során tapasztaltak erőteljesen meghatározzák azt, hogy a későbbiekben vállalnak-e még gyereket a szülők. Azok, akik idősebb korban szülnek, illetve magasabb végzettségűek hajlamosabbak megállni egy gyereknél, ha rossz élményük volt.
A szülőség tehát egyáltalán nem fenékig tejfel, és természetesen jól át kell gondolni. Az is lehet, hogy nem való mindenkinek. Az viszont egészen biztos, hogy olyan élményeket is nyújt, amit máshogyan nem tudunk megtapasztalni.
Egyre többen gondolják, hogy egyáltalán nem vállalnak gyereket, és egyre több az egyke – ami a fent írtak fényében teljesen érhető – a népesség csökkenését azonban csak szaporodással lehet megállítani. Mi lenne az állam feladata? Könnyítsék meg a szülők terheit, hiszen éppen elég gondjuk-bajuk van...
