Tavaszi nagytakarítás a lelkünkben
A lélek különleges dolog, amivel tetszik, vagy nem, de állandóan foglalkoznunk kell. El lehet hanyagolni és úgy tenni, mintha nem lenne fontos, de ez a hanyagság hosszú távon semmiképp sem hasznos, sőt, megbosszulja magát, ha nem vesszük észre a finom jelzéseit. Mit is értünk az alatt, hogy tavaszi nagytakarítás a lelkünkben? Lássuk hát...
Nekem minden egyes évszakban megvan a lelki folyamatom. Mindegyikhez hozzátartozik és szerves része ez a sajátos folyamat, amit teljesen ösztönösen éreztem és éltem át. Sok év elteltével vált némileg tudatossá, miután kicsit jobban kezdtem tanulmányozni magamat. A négy évszak négy különböző stádium az életem felépítésében. A tavasz a megújulás és az építkezés, a pozitív energiák felszabadításának az évszaka. Nyáron a feltöltődés, a gondolatok, tervek és célok megfogalmazása kerül előtérbe. Az ősz rendkívül aktív, és az energiák megfelelő hasznosításával telik, ez egy kicsit az elvonulás és elszámolás időszaka. A tél a tartalékolásról, a megtapasztaltak felhasználásáról, feldolgozásáról és elmélyítéséről szól.
Tavasszal, a hosszú tél után mindenki érzékenyebb és kicsit fáradtabb. Nagyon várjuk már a meleget. A vitaminkészletünk is a végét járja, kénytelenek vagyunk minden erőnket a töltekezésre fordítani. Mint a fákon a frissen kipattanó rügyek, úgy kívánkoznak elő belőlünk is a pozitív és erős energiák. Engedjük hát őket szabadon. Ez az évszak remek a testi erőnlétünk fejlesztésére, ne hanyagoljuk hát el a lelkünket sem. Igaz, hogy a kettő nagyon szorosan összefügg, vagyis mindenképp kössük össze a kellemeset a hasznossal. Ha például kocogni megyünk, akkor zöld és üde, friss levegővel teli útvonalat válasszunk. Lélegezzünk jó mélyeket, élvezzük ki, ha nincs rajtunk a maszk. Pihenésképp pedig álljunk meg egy-egy percre, és szívjuk magunkba a friss levegővel a környezetünk üdeségét is. Halljuk meg a madarak csicsergését, a szellő susogását, és behunyt szemmel élvezzük az illatokat. Le lehet pihenni a fűbe, és közelről gyönyörködni a természet szépségeiben, a nyíló virágok csodájában és az ébredező bogarak kavalkádjában.
Ha van a közelünkben arborétum, kert vagy park, mindenképp tegyünk ott egy sétát a családdal. Nem kell ennek feltétlenül aktív tevékenységnek lennie. Pihentető séta, kellemes andalgás egy nevetős beszélgetéssel bőven megteszi. Telefon, rádió és minden mesterséges zajforrás kizárásával sokkal könnyebb egymásra figyelni, és észrevenni az út közben elénk táruló apró csodák lehetőségét. Madarakat, növényeket és bogarakat, rovarokat megfigyelni és tanulmányozni.
Töltekezzünk... Minden lehetőséget ragadjunk meg arra, hogy a napsugarak eljussanak hozzánk és szépen lassan elvégezzék a tavaszi nagytakarítást a lelkünkben. Nekem ez az időszakom a nagy tervek és célok felismeréséről, elhatározásokról szól. Ilyenkor érzem úgy, hogy bármire képes vagyok. Arra kell figyelnünk nagyon, hogy ezekből az elhatározásokból majd valóság legyen. Egy nagyobb sétára ne felejtsünk el magunkkal vinni egy kis jegyzetfüzetet. A felszabadult gondolatokat nem szabad hagyni elszállni, lehet, hogy életünk legnagyobb lehetőségét hagynánk ki, és biztosan bánnánk, hogy nem jegyeztük fel azonnal.
