Sulikezdés- csak nyugodtan!
Már csak néhány nap, és kezdődik a suli! —sóhajt fel az a sok szülő, aki a nyári hónapok alatt nehézkesen oldotta meg a gyermekek felügyeletét. Ennyit már fél lábon is ki lehet bírni. Végiggondoltuk, hogyan tudnánk segíteni abban, hogy nyugodtabban és zökkenőmentesebben induljon a tanév és ne kapkodva, stresszesen.
Annak joggal liftezik a gyomra az iskola gondolatától, akinek a gyermeke az első osztályt kezdi. Még élénken emlékszem, mennyire aggódtunk mi is, mert nem volt az olyan rég, amikor a kislányunk évnyitóján izgultunk. Szerencsére nagyon jó tanító nénije volt, összetartó a közösség és remek az iskola is. Nyilván minden évben más nehézségekkel indultunk neki az adott tanévnek, de maximálisan igyekeztünk alkalmazkodni mindenhez, megkönnyítve ezzel a gyermekünk dolgát.
Már előre látjuk, most sem lesz egyszerű az évünk, de minél jobban felkészülünk, akár gondolatban és eszközökkel is, annál könnyebben vesszük az akadályokat. Fontos, hogy az iskolai eszközöket időben beszerezzük. Ha az utolsó hétre hagyjuk a bevásárlást az inkább stresszt fog okozni, mint örömet. Érdemes bevonni ebbe a gyermeket is, hagyni, hogy ő válasszon ki alapdarabokat, például táskát és tolltartót. Ha tetszik neki és ő maga dönthet ebben, nyilván a pénztárcánkhoz mérten, akkor büszkén fogja használni az új szerzeményeket.
Érdemes megkérdezni, hogy a családi körben, az ismerősöknél maradtak-e olyan iskolai eszközök, amelyeket ők nem használtak fel. Gyakran vadonatúj állapotban hevernek valahol a polcon, mert többet vásároltak belőlük és nagyon szívesen odaadják ezeket nekünk. Sokat tudunk ezzel is spórolni.
Elsősök esetében jó ötlet mielőbb megismerni a szülői közösséget. Alakíthatunk csoportokat különböző fórumokon, ahol tudnak információkat és tapasztalatokat cserélni. Nagy segítség ez minden szülő számára. Ha jó az osztályközösség, az óriási terheket vesz le egy szülő válláról. Nálunk ez három éve szuperül működik, olyannyira, hogy nem csak információkat cserélünk egymással, hanem egy kis csoporttal meg tudjuk oldani a gyermekeink iskolába és haza szállítását, illetve felügyeletét, míg valamelyik szülő nem ér rá.
Kérdezzük meg az iskolát, a tanítókat, hogy miben segíthetünk nekik. Biztos, hogy nagy örömmel fogják fogadni a támogatást. Ha a szülői munkaközösséget biztonsággal tudják maguk mögött, sokkal lelkesebben fogadják a gyermekeinket. Meg lehet kérdezni, hogy az osztályterem rendbetételében és dekorálásában, az udvar karbantartásában közreműködhetnek-e. Szerintünk ezt nem fogják elutasítani.
Végül, de nem utolsósorban, ne görcsöljük túl ezt a kérdést! Tudjuk, ezt a legkönnyebb mondani, de higgyük el nem érdemes túlbonyolítani. Relaxáljunk a gondolatra egy jó nagyot, még így az utolsó napokban. Használjuk ki a nyár utolsó perceit is, és ne foglalkozzunk ezzel a kérdéssel a szükségesnél többet. A gyermek érezni fogja rajtunk, ha nagyon aggódunk, így ő is ráfeszül, és szorongva fogja várni. Ez nem igazán szerencsés. Kiránduljunk, pihenjünk, fagyizzunk és nevessünk együtt sokat, ennél fontosabb feladatunk most nincs is. Ha a gyermek boldog, akkor a suli akadályait is könnyedén veszi majd, ebben biztosak lehetünk.