Normális, ha nincs legjobb barátunk?
Ha még nincs eleged a brit tanulmányokból, akkor jöhet egy újabb közvélemény-kutatás eredménye, ugye? Most kiderül, hogy kell-e aggódnunk azon, ha sok haverunk van, de „öribarink” az bizony egy sem. :)
A legjobb barát/nő fogalma még gyermekkorban alakul ki, amikor a leginkább szeretett játszópajtásunkat tekintjük a napunk középpontjának. Arra törekszünk, hogy a másik személyhez fűződő ragaszkodásunk hosszú távon fennálljon. Egyes vélekedések szerint azonban ennek akadnak hátrányai ránk nézve, és jobban tennénk, ha igyekeznénk egy nagyobb társaság tagjai lenni.
Valójában tehát a szakemberek szerint az nem a legegészségesebb hozzáállás érzelmileg a témához, ha csupán egyetlen nagyon jó barátunk van, mert a kötelék felbomlása után elveszettnek, magányosnak érezhetjük magunkat. Akadnak olyanok is, akiknek rettentő nehezen fog menni újabb baráti kötődés kialakítása, így bizonyos élethelyzeteket meg sem tanulnak kezelni.
Azonban a különböző barátságok nyilvánvalóan mások és mások: Ha neked arra van szükséged, hogy egy konkrét személy legyen az életedben, akire folyamatosan számíthatsz, az éppúgy rendben van, mintha több közeli barátod nyújtana neked szeretetet és támogatást. Az említett kutatás azt az eredményt hozta, hogy minden 10. ember él legjobb barát társasága nélkül, de ez nem feltétlenül baj.
A szakemberek tanácsa azoknak, akik vágynak legjobb barátra, hogy értékeljék az alkalmi (életszakaszonként más) barátaikat, ugyanakkor legyenek nyitottak az új ismeretségekre is. Egy új élethelyzet lehetővé teheti, hogy egy személy az addig távoli ismerősök vagy teljesen idegenek közül közelebb kerülhessen hozzánk. Közös „munkával” a jó barát a legjobb baráttá válhat.
Ha pedig jól érzed maga a számos barátod változatos társaságában, nem is kell aggódnod azon, hogy nincs egy kiemelt személy közöttük.
Forrás: liveabout.com/is-it-normal-not-to-have-a-best-friend-1385641
