Mutasd a kommunikációs stílusod, megmondom, milyen a személyiséged
Az ember társaslény mibenlétének egyik kulcsfontosságú eleme a kommunikáció, mely elengedhetetlen mind a személyes kapcsolatokban, mind pedig a karrier terén elért sikereknek.
Gyakran találkozhatunk azzal a kifejezéssel egy-egy előadás során, hogy „nem vagyok Ciceró”. Ilyenkor következtethetünk az előadó szerénységére, valamint az előbb említett író és politikus (teljes nevén Cicero Marcus Tullius) varázslatos szónoki tehetsége iránti sóvárgására, akinek e téren az ókori Róma korában is csak kevés megszámlálható ellenfele akadt.
A megfelelő verbális készségek az élet minden területén központi szerephez jutnak, hiszen e nélkül sem a gondolatokat, sem az érzelmeket, sem az ötleteket vagy információkat nem lehetséges hatékonyan átadni, illetve fogadni, és kellőképpen értelmezni azokat. A legkevésbé sem véletlenszerű, hogy az elmúlt évek során egyre szélesebb körben foglalkoznak a társas élet ezen kimagasló mozgatórugójával – lásd például a kommunikáció elméletet. Ugyanakkor egyre több helyen tartanak igényt a kommunikációs szakemberek segítségére (pl. coachok, pszichológusok), akik beszédközpontú módszereikkel képesek kezelni különféle konfliktusokat.
Mindemellett nem elhanyagolandó a kommunikáció művészetként való kezelése sem, hiszen a jól alkalmazott beszéd révén tudunk érvényesülni, tudjuk felhívni magunkra (elképzeléseinkre, meglátásainkra, terveinkre stb.) a figyelmet, elkerülni, avagy éppenséggel kivédeni értelmetlenségbe sodródó szituációkat, elhárítani baljóslatú rábeszéléseket, együttműködni családtagjainkkal és kollégáinkkal stb.
Az, hogy egy embernek milyen jellegű kommunikációs stílusa van, és beszélgetései során hogyan nyilvánul meg, miként viselkedik, az rendkívül sokat elárul a személyiségéről. A kommunikációpszichológus Friedemann Schulz von Thun szerint az, hogy képesek vagyunk magunkat kifejezni, csupán a kommunikációs helyzetek kezdeti lépéseként tartható számon, ugyanis meg is kell tudnunk értetni magunkat társainkkal. Minden igyekezetünk ellenére is akadnak olyan buktatók, melyek felszínre törhetnek a beszélgetéseink során (félreértelmezések, félrehallások, részletekből való helytelen és hirtelen levont következtetések stb.)
Friedemann „Kommunikációs stílusok” című írásában arra hívja fel a figyelmünket, hogy amennyiben hajlandók vagyunk meg- és felismerni, valamint átlátni a saját és mások kommunikációs stílusát, úgy nagy eséllyel elkerülhetjük a tipikus diskurzusbeli problémákat. A személyiségpszichológiai megközelítésből bemutatott kommunikációs stílusok közül a szakember a következőket listázza:
a segítségre szoruló
a segítő
az önfeláldozó
a leértékelő
az önigazoló
a kontrolláló
a távolságtartó
a dramatizáló.
Ez a nyolc interakciós és kommunikációs stílus bizonyos belső állapotokhoz (énállapotokhoz) kapcsolódik – ami lehet egy érzés, késztetés, szándék, hangulat, és mindezek keveréke –, amely egész lényünkből árad. Mindezt a verbális és non-verbális kommunikációnk révén, akarva-akaratlanul, egyaránt a kommunikációs partner tudtára adjuk.
Lássunk egy példát: a segítségre szoruló-függésre törekvő kommunikációs stílus a beszélő „gyenge vagyok, egyedül képtelen vagyok megoldani a problémát, segítségre, útmutatásra, irányításra van szükségem” pszichológiai üzenetet hordoz magában (melyhez általában kisgyermekkorban tapasztalt élmények vezetnek). E stílushoz tartozók a személyiségfejlődés útján az önmaguk iránti felelősségvállalásban, az önrendelkezésben, az önállóságban találhatnak iránytűt.
Ezek a stílusok bizonyos esetekben ütközhetnek egymással, így negatívan hatnak a termelékenységre, együttműködésre, légkörre. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a konfliktushelyzetekben bújhat ki igazán az egyének valódi kommunikációs stílusa, abból a sokáig rejtegetett zsákból.
A saját kommunikációs stílusunk megértése biztosabb alapokra épített diskurzusokat eredményezhet, és nagy mértékben befolyásolhatja a másokkal való interakciónkat.