Mindent szabad, de nem minden használ – Amikor az étel nem élet, hanem kockázati tényező
Majd minden családban akad egy egészségtelen életmódja ellenére tisztes kort megélő rokon, akivel elő lehet hozakodni, ha például valaki a dohányzás káros hatásaira, vagy a kiegyensúlyozatlan táplálkozásra próbálja felhívni a figyelmet. Az élet „habzsolása” mellett talán nem árt emlékezni a mindent szabad, ám nem minden használ szelíd intésére. Az önmagunk ellen elkövetett egészségromboló tevékenységek nem azonnal fejtik ki a hatásukat, ezért nem sokan tartanak igényt a váltásra.
Az ízlelőbimbót kényeztető, csábító, és azt összezavaró gyorséttermi étel fogyasztás gyakorisága pedig világszerte egyre nagyobb méreteket ölt. Egy kimutatás szerint az Egyesült Államokban, melyik nem mellesleg a világ élenjáró gyorsétel fogyasztó helye, a háztartások több mint 80 százaléka hetente legalább egy alkalommal fogyaszt valamilyen tömeges gyártású ételt. Az amerikaiakat pedig szorosan követik az angolok, majd a franciák. Ez utóbbi esetét talán meglepőnek gondoljuk, hiszen a francia gasztronómia már régen masszív világhírnévre tört.
Sokakban ott feszeng a kérdés, hogy vajon miért érzünk leküzdhetetlen vágyat ezen sós és édes ételek fogyasztása iránt. Hogy miért kel oly sűrűn életre az a megmagyarázhatatlannak festő, frusztráló „még kell” érzés? Beth Czerwony dietetikus szerint különösen stresszes helyzetben erősödik fel bennünk az, hogy ennénk valami finomat, ám minél gyorsabban, mindenféle hercehurca és nagyobb előkészületek aktiválása nélkül. Ilyenkor a cukros és zsíros ételek „társaságát” tartjuk a legoptimálisabb stresszcsökkentő forrásnak. Természetesen tévesen. Így alakul ki bennünk az ételek irányában egyfajta étkezési Stockholm-szindróma. Bár tudjuk, hogy ezzel nem teszünk jót az egészségünknek, mégis önként rohanunk választott ételrabtartónk ízzel bélelt ketrecébe.
Szabadulás a sült krumpli, a pizza és a hamburger fogságából
A magas cukor-, zsír- és sótartalmú – magukat élelmiszernek hazudó – kereskedelmi termékek olyan betegségek okozói lehetnek, mint a szívbetegségek, bőrproblémák, vesebetegségek, inzulinrezisztencia, zsírmáj, magas koleszterinszint, reflux, elhízás, hepatitisz. Bár olykor mindenkit megsuhinthat az ételbűnözés súlyos szárnya, mégis meg kell tanulnunk kontrollálni ebbéli kívánalmainkat. A természetes íz- és éhségérzetet negatívan befolyásoló, önmagából teljesen kifordító táplálkozással nem szabad kesztyűs kézzel bánnunk, hiszen az egyik legnagyobb kincsünket veszélyeztetik: az egészségünket.
Érdemes gyakrabban emlékeztetnünk magunkat arra, hogy amennyiben a testünket támadás éri egy nem odaillő tápanyag (önkéntes) bejuttatása révén, az elménk is kárt szenvedhet. Emlékszünk a Hófehérkének felkínált csábítóan piros almára? Most helyettesítsük be a látványra tetszetős mesebeli almát a mindenféle „fast food” termékkel. Amennyiben az önmeggyőzés kezdetben nem megy, íme néhány fogódzó, melyek segíthetnek a gyorsételekkel szembeni küzdelem során:
tartsuk magunkat egy jól megtervezett étkezési ütemtervhez, így nem nyúlunk minden pillanatban ételhez, ha megszólal a „gyomorcsengő”,
igyekezzünk kerülni a divatdiétákat, melyek azonnali eredménnyel kecsegtetnek – inkább rendezkedjünk be hosszú távra, egészséges ételekkel, melyekben sok gyümölcs és zöldség szerepel,
iktassuk ki az agyoncukrozott üdítőitalokat, helyette fogyasszunk tiszta vizet,
ha két étkezés között mégis megéheznénk, és nassolni támadna kedvünk: válasszunk egészséges változatokat
