Mindannyian csapdában vagyunk?
Mint mindennek, a közösségi média felületek használatának is megvannak a maga előnyei és hátrányai. Mindaddig, amíg eszközként tekintünk ezekre a platformokra, melyeket tudatosan, meghatározott időben használunk, addig nem kell tartanunk attól, hogy megfordul az előbbi felállás, és ezek kezdenek el bennünket használni.
Ma már a pszichológusok is megerősítik azt a korábban már sejtett nézetet, hogy a social media használata jelentős hatással van a mentális egészségi állapotunkra. Előnyei között számon tarthatók: a (távoli) kapcsolatok ápolása, az önbecsülés javítása, az összetartozás, illetve a valahova tartozás érzésének erősítése. Ugyanakkor az előnyök árnyékában már feltűnnek a kritikus tényezők is: a másokkal való folyamatos és már-már kényszeressé vált összehasonlítás stresszora, vagy az elszigeteltség érzése.
Néhány éve már a mindennapi rutin részévé vált ezeknek a felületeknek a használata, melyek által gyorsan és könnyen interakcióba léphetünk barátainkkal, rokonainkkal, barátainkkal, követhetjük a megosztott eseményeket, fogadhatjuk a meghívásokat, csatlakozhatunk néhány bennünket érdeklő online közösséghez. Ma már nem titok, hogy a felhasználók napi akár 3 órát is eltöltenek a közösségi médiában, és a fiatalok körében egyre népszerűbb a TikTok, a Snapchat és az Instagram használata.
A kutatások rámutattak arra, hogy a tudatosság valóban mérvadó lehet e tekintetben. Továbbá, hogy a felületek használatának a minősége az, ami igazán meghatározza azt, hogy a mentális egészségre pozitív vagy negatív befolyással lesz-e, nem pedig a mennyisége. Használjuk jól és céltudatosan, így megúszhatjuk a cyber (kiber) csapdába kerülés kockázatát. Ha például egy betegség miatt otthon kell maradnunk, és nem találkozhatunk személyesen a barátainkkal, akkor egy online beszélgetés hangulatjavító, feszültségoldó lehet. Mindemellett pedig növelheti az összetartozás érzését, érzelmi támaszt kínál számunkra.
Viszont az internetezés árnyoldaláról is egyre többet hallhatunk. Sokan elégedetlenek a testképükkel, aggódnak megjelenésük miatt, félnek a megbélyegzésektől, ha nem követik az aktuális elvárásokat. A hangulatra, a viselkedésre is rányomhatja a bélyegét, a túlzásba vitt használata pedig függőséghez vagy elmagányosodáshoz vezethet. Azok a felhasználók, akik közösségimédia-függőségben szenvednek gyakori szorongásról, alacsony önbecsülésről és depresszióról számolnak be.
Mit tehetünk, hogy ne ismerjük meg a közösségi média fénytelen oldalát?
Néhányan úgy vélik, hogy az ideiglenesen beiktatott, önként vállalt szüneteltetés számos előnnyel járhat. Ebben az akaraterőnket acélozó időszakban, még akkor sem használjuk az általunk kedvelt felületeket, ha piros hó esik. Ilyenkor természetesen a kísértés hatalmasra duzzad, hiszen furdalni fog bennünket a kíváncsiság, hogy éppen miről maradunk le. Figyeljük meg, hogy milyen érzéseket, gondolatokat vált ki belőlünk ez az önkéntes közösségi média böjtidőszak.
Ebben a periódusban fordítsunk nagyobb figyelmet a valós kapcsolatainkra az online interakciók helyett, hiszen a személyes beszélgetések, találkozások létfontosságúak az életünkben. A szüneteltetések között is figyeljünk arra, hogy az irdatlan mennyiségű információáradatban mit fogadunk be. Ha valami megragadta a figyelmünket, nem árt élni a forráskritika módszerével, hogy tudniillik leellenőrizzük az olvasott tartalom hitelességét. A szórakoztató bejegyzések mellett pedig olvassunk edukatív tartalmakat is, olyanokat, amelyek illeszkednek saját értékeinkhez, céljainkhoz, mércénkhez.
