Mérgező emberek a környezetünkben - Jelek és lehetséges megoldások
Bizonyos értelemben mindannyian rendelkezünk egy kisebb, esetenként nagyobbra nyúlt, láthatatlan tüskével, mellyel néha akarva, ám legtöbbször mégiscsak akaratlanul „megmérgezünk” másokat. Megbántjuk a szeretteinket, a barátainkat, a környezetünkben élő embereket. Egy meggondolatlanul elejtett szó, mely kígyóméregként fröccsen a másik emberre, egy figyelmetlenség, egy óvatlanul megtett lépés, vagy egy elsietett döntés mind toxikus eredményeket szülhet. De kik azok, akik a mérgezés külön csoportjába sorolhatók? Miről ismerhetjük fel ezeket a viselkedésformákat, illetve mivel gyógyíthatjuk meg a „méregbe borult” helyzeteket?
Jennifer Casarella pszichológus a WebMD egészségügyi információs oldalon úgy értelmezi a mérgező embereket, mint akiknek a viselkedése felzaklat és negativitást visz az életünkbe. Hozzáteszi: meglehet, hogy ez a fajta megnyilvánulás a személyiségükhöz tartozik, ám az is gyakran előfordul, hogy a neveltetésük és bizonyos élettapasztalataik miatt válnak ilyenné. Általában elmondható róluk, hogy nem ismerik a stresszkezelés egészséges módjait, ezért viselkedésükkel kárt okoznak társaiknak. Előfordulhat, hogy a háttérben pszichológiai problémák lapulnak, amelyek miatt mérgező a magatartásuk. Ez utóbbihoz tartozhat a személyiségzavar is, mint a nárcisztikus, a borderline, a hisztrionikus, az antiszociális, a bipoláris és a poszttraumás stressz egyaránt.
Milyen figyelmeztető jelek utalhatnak arra, hogy mérgező emberrel lehet dolgunk?
A leggyakoribb jelek közül a pszichológus a következőket emeli ki: valamiért úgy érezzük, hogy manipulálnak bennünket; az illető viselkedése viszonylag sűrűn válik kiszámíthatatlanná, zavarossá; nem kér bocsánatot a tetteiért, megnyilvánulásaiért; úgy érezhetjük, mintha folyamatosan védekeznünk kellene, ha vele találkozunk; nem érezzük biztonságban magunkat a társaságában.
További jelekként értelmezhetjük a mérgező személyre általában jellemző tulajdonságokat is
Ilyen lehet a következetlenség. A szakember szerint itt most nem az emberi élethez tartozó lelki hullámvölgyekről van szó, hanem egyfajta állandósult következetlenségről, kiszámíthatatlan viselkedésről. Azt tapasztalhatjuk velük kapcsolatban, hogy sorra megszegik az ígéreteiket, nem teljesítik vállalásaikat, nem tudjuk, hogy legközelebb miképpen fognak megnyilvánulni, hogy mi lesz a következő lépésük, sem pedig azt, hogy hányadán állunk velük. Ez pedig robusztus köveket gördít az egészséges kapcsolatok útjába.
Jellemző, hogy folyamatosan éhezik és szomjazzák a figyelmet. Mindig szükségük van a figyelmünkre - legyen szó bár egy telefonhívásról, egy hirtelen, bejelentetlen megjelenésről, érzelmi támogatásról. Ezzel önmagában nem is lenne gond, hiszen mindannyiunknak szüksége van támogatásra, a másik figyelmére. A gond ott kezdődik, hogy ez zsákutca, egy oda-út, amiből hiányzik a vissza-rész. A szüntelenül elvárok és kapok igénye, ám semmit sem kínálok cserébe játszma. Ez pedig gyakran paranoiával és szorongással fonódik össze.
Az erőteljes énközpontúságból adódóan nem igazán tudnak szívből örülni mások sikerének, örömének. A féltékenység és a túlzásba vitt versengés nagyrészt az alacsony önértékelésből eredeztethető.
Valóságos dráma-mágnesként „működnek”. Ez nem véletlen, hiszen abból kifolyólag, hogy az ilyen visszás helyzetekben érzik igazán otthonosan magukat, ezért nagy valószínűséggel maguk generálják azokat. Hogyan? Érzelmeket szítanak, konfliktust keltenek, és mindent, ami az ellenkezője annak a viselkedésnek, amely stabil, kiegyensúlyozott emberi kapcsolatokat teremthet.
Megoldási lehetőségek
Ne hagyjuk szó nélkül a viselkedésüket, következetlenségeiket, ezzel felkínálva nekik azt, hogy megértessék magukat, és azt is, hogy esetleg bocsánatot kérjenek. Az ilyen személyeket bátorítsuk arra, hogy kérjenek szakemberi segítséget, hiszen nem a mi dolgunk megjavítani őket, ám utat mutathatunk és a támogatásunkat is felkínálhatjuk.
