Lehet, hogy szuperhős vagyok?:-) - 5+1 szupererő, amivel azóta bírok, mióta anyuka vagyok!
Mostanában sokszor morfondírozok, hogy vajon mit csináltam akkor, amikor még nem voltak gyerekeim. Már hogy azon jár az eszem, hogy hogy nem untam magamat halálra?:-) Aztán még azt sem értem, hogy lehetett, hogy anno is állandó időhiánnyal küzdöttem, és most is, mégis minden elkészült, és elkészül jelenleg is.
Ma hajnalban is ezen agyaltam, aztán rájöttem: lehet, hogy – akár a világ összes anyukája, úgy én is – szuperhős vagyok?:-) Íme, a tények, amik ezt bizonyítják.
Gyógypuszi
Bevallom, nem gondoltam volna, hogy egy anyai puszinak tényleg gyógyító ereje van. Pedig van neki! Az ötévesem „harci sérülése” szinte azonnal meggyógyul, amint egy puszi landol rajta. Mi ez, ha nem szuperképesség?
Bármit kiszagolok
Igen, bármit, vagyis „bármit”!:-) Előttem aztán nem marad titokban sem egy sunyiban megtöltött pelenka, sem egy titokban szabadon eresztett „galamb”!
Bármit megoldok fél kézzel
Vagyis, bármit IS! Míg az első gyereknél még nem igazán használtam ezt a szuperképességet, addig az ikrek mellett szinte az elejétől fogva alkalmazom, és mondhatom, tökélyre fejlesztettem. Egy kézzel babakocsit, görgős (de akár görgő nélküli) ruhaszárítót tologatok, előkészítem a nagyobbik gyerek reggelijét/vacsoráját/másnapi ruháját/fürdővizét/a kicsik tápszerét. Néha úgy érzem, fél kézzel már a világ megmentése is menne, mint egy igazi szuperhősnek.:-)
Felismertem az éjszakában rejlő lehetőségeket
A köpenyes, falon ugráló, buzogánnyal hadonászó, égben repdeső rettenthetetlenek is általában éjszaka tevékenykednek, úgyhogy ismét egy bizonyíték arra, hogy lehet, már jómagam is a szuperhősök lelkes táborát erősítem. Amikor minden és mindenki elcsendesedik, eljön az én időm. Vagy inkább az énidőm!:-) Lehet sütni, főzni, tornázni, egy kicsit magamra figyelni. Végtelen lehetőség. Persze, csak akkor, ha álommanó ideje korán meg nem érkezik, és a rám hintett álomportól el nem nyúlok a kanapén egészen hajnalig…:-)
Egyszerre több helyre is tudok figyelni
Azt mondják, a nőknek ez alapból megy, de a gyerekek előtt én ezt nem tapasztaltam magamon. De mostanság semmi kétség, hogy ennek a szuperképességnek is a birtokában vagyok. Kénytelen voltam magamévá tenni ezt a tudást, hiszen a megosztott figyelem akár életet is menthet. Nem egyszer az enyémet!:-)
A könnycsatornáim bármikor önálló élete kelnek
Kétség nem fér hozzá, hogy a meghatottságtól, örömtől, boldogságtól, néha-néha a fáradtságtól megindulni képes könnycseppek is az anyai szuperképességek egy igen-igen fontos részét képezik. Igaz, a könnycsatornák néha megnyílnak maguktól is: bekapcsolt, amikor megtudtam, hogy hamarosan többen leszünk. Megindultak a könnycseppek, amikor végre személyesen is találkozhattam a babáimmal. Az első hetekben elég volt csak rájuk nézni, és máris patakokban folyt a „sós nedű” a pilláim alól. De párásodott a szemem az első mosolynál, szavaknál, lépéseknél, az első igazi ölelésnél, először hallott „Szeretlek anyá”-nál. Vagy az első, második, sokadik anyák napi köszöntésnél, amikor is az izgalomtól izzadt kis kezek nyújtják át nekem a világ legszebb virágcsokrát. Ahogy történt ez ma is!:-)
Boldog anyák napját minden szuperhős Anyukának, Nagymamának!
