Látható világ – látható múlt: hogyan változtatta meg a szemüveg az emberi életet és kultúrát?
A szemüveg ma már több, mint praktikus eszköz: története lenyűgöző lenyomata annak, hogyan változik a technológia és az emberi szükséglet kéz a kézben. Nézzük, honnan indult, és hová jutott...

Egy iparág, amely az emberi igényekre épül
Az Overnight Glasses kutatási összefoglalója szerint a szemüvegipar mára az egyik legjövedelmezőbb piacává nőtte ki magát – és ez korántsem meglepő. Világszerte több mint 2,2 milliárd ember küzd látásproblémákkal, a becslések szerint pedig 2050-re a Föld lakosságának fele valamilyen látásjavító eszközre szorul majd. Az okok jól ismertek: képernyőidő-növekedés, genetikai hajlam, valamint az egyre idősebb átlagpopuláció. A ZEISS szakértői szerint a szemüveg az emberiség ötödik legfontosabb találmánya – a tűz, a kerék, a repülés és az írás után. Mégis: kevesen tudják, milyen hosszú és kalandos út vezetett odáig, hogy ma stílusos kiegészítőként hordhatjuk őket.
Látás, ami korábban elveszett volt
A szemüveg története nem a modern optikánál kezdődött. Már az 1000-es években Ibn al-Heitam arab csillagász rámutatott arra, hogy az üveg domborítása képes felnagyítani a látott képet – ez volt a lencse logikai alapja. Az ő szakkönyveinek latin fordításai révén a 13. századi olasz szerzetesek kvarcból és hegyikristályból olvasóköveket kezdtek készíteni, melyek főként az öregedéssel járó presbyopia enyhítésére szolgáltak. Ez volt az első áttörés: a szöveg olvasása újra lehetővé vált azok számára, akiknek korábban ez már elérhetetlen volt.
A szemüveg evolúciója: több mint praktikum
A 14. századtól elindult a szemüvegek szerkezetének tökéletesítése: először a Brille – a német típus – jelent meg. Majd újabb és újabb anyagokat kezdtek használni a szemüvegszárakhoz: bőrt, teknőspáncélt, bálna csontot, szarvat, vasat, ezüstöt, sőt, bronzot is. A funkcióhoz stílus társult. A szemüveg így nemcsak az írás- és olvasáskultúra fejlődéséhez, de a társadalmi státusz kifejezéséhez is eszközzé vált. Aki viselte, egyszerre tűnt tudósnak, bölcsnek, később pedig stílusosnak.