Ki foglalkozik a szülőkkel?
Ki törődik a szülőkkel? Ki törődik a szülők jóllétével? Amikor minden a gyerekekről szól... Persze, ez így van jól. Valóban így van jól? Vagy a gyereked éppen akkor lesz jól, ha TE is jól vagy. És a párod is.
Ezt a gondolatmenetet boncolgatja tovább, és talán meg is fejti egy írás, amit Dénes Margit, ThetaHealing instruktor és konzulens oldalán találtunk, az anyalelek.hu-n:
Ébresztő, Szülők!
Meggyőződésem, hogy csak nagyon kevés nő az, akinek az életfeladata, a küldetése a Földön az Anyaság. Ahogy nagyon kevés férfi az, akinek életfeladata, küldetése a Földön a családfenntartás. Biztosan vannak ilyenek is.
A többieknek viszont ébresztő!!
Nem érzed magad értékesnek az anyaszerepedben, apaként a “dolgozó” szerepedben? Teljesen érthető, hiszen nem ezért születtél meg, hogy minden nap végigcsinálj valamit, amiből aztán semmi sem marad…. mert, megeszik, összekoszolják, elköltik, kifizetik, szétszórják stb. Te pedig csak rakod újra és újra össze, elmosogatod, összeszeded, megdolgozol érte, hazaviszed és elfogy. Nem csoda, ha céltalannak, értéktelennek és üresnek érzed egy idő után mindezt.
Vannak, akik a gyermeküket tartják a befektetett energia eredményének, ami jó nézőpont, egészen addig, amíg ő is arra akar menni, amerre mi tereljük… ha nem, ha letér az útról és mást akar, jön a csalódás, hogy minek volt az a sok energia, hiszen hálátlan, nem viszonozza, nem értékeli, nem azzá alakítja, amivé mi szeretnénk látni. Ezt nagyjából akkor szokott kiderülni, amikor továbbtanul, vagy amikor felnő.. ha csinálja, akkor óriás teherrel a vállán közlekedik, hiszen épp Anyáért és Apáért is él, meg még néhány generációért, akik mind szeretnék értékesnek érezni magukat, de sosem engedték meg maguknak, csak a jól bevált szerepekben. A saját útjukon, a saját küldetésükben, vágyaikban, álmaikban nem.
Szóval, ébresztő kedves Szülők!
Legyen saját célod, derítsd ki, hogy miért vagy itt ezen a Földön, hogy mi dolgod itt és kezdd el élni. Közben ne felejtsd el, hogy vállaltál egy fontos szerepet is, hogy valaki(k)nek a szülője leszel, de ez nem azt jelenti, hogy ez nem összeegyeztethető azzal a lénnyel, aki a szülőség előtt voltál. Az a lény előbb volt, mint a szülőség, az a lény, gyermek benned vágyott valamire, álmodott valamiről, szeretett valamiket csinálni, belemerülni, elveszni benne. Valamiben nagyon jó volt, lehet, hogy már nagyon régen.
Kezdd el magadban kutatni azt a gyermeket! Gondold végig az életedet, hogy most hol vannak ezek belőle és hívd be őket. Tedd az életed részévé. Ahogy tedd az életed részévé a szülőséget, amit vállaltál. Csak ne keverd össze őket!
Igen, ez nem könnyű, mert a kettőt össze kell egyeztetni, helyet kell neki csinálni, amit lehet, hogy kihagytál akkor, amikor a szülőséget beengedted. Viszont ha nem teszed meg, egy idő után maga alá gyűr a szerep és egyszer ki kell bogozni. Egyszer meg kell találnod a saját miértjeidet, hogy legyen motivációd élni. Hogy lásd, hogy haladsz, hogy tartasz valamifelé. Máskülönben marad a sz@rlapátolás. Termelődik, kidobjuk, termelődik, kidobjuk… Bocsánat, ezt nem tudtam most szebben kifejezni…
Forrás: anyalelek.hu
