Kedvesnek lenni egészséges
A kedvesség kapcsán gyakran megfogalmazódó ellenvetések között kimagasló helyen szerepel a “mi hasznom van belőle?”, avagy az ugyancsak vezető pozícióban elhelyezett “mások sem kedvesek velem, én miért legyek velük az?” érvek. A kedvességet sokan nem szeretik „pazarolni” olyan emberekre, akik mindezen megnyilvánulást eszük ágában sem áll viszonozni. Ilyen megvilágításban a kedvesség mögött nem önzetlenség, hanem az adok-kapok állásfoglalás – mondhatni cserekereskedelmi nézőpont – állhat.
A kedveskedés mint cselekvés (tudniillik a kedvesség cselekvése) eleve feltételez valamilyen ezzel járó szolgálatot, fáradságot. Ez pedig nem egy olyan tevékenységforma, amit bárkivel szívesen teszünk (noha kívánhatjuk, hogy ne így legyen). Leginkább a hozzánk legközelebb álló személyekkel vagyunk hajlandók bármily szíveset, gálánsat, készségeset tenni.
Vagy mégsem?
Természetesen vannak pro bono módon kedvesek is, akik mindezt önként, viszonzást nem várva gyakorolják. Hogy miért? „Csupán csak” természetükből kifolyólag. Ők azok, akiket nemes egyszerűséggel ekként szoktunk méltatni: “Az egész ember csupa kedvesség!”
Ha magától nem menne... akad néhány ösztönzés a kutatók tarsolyában
Tudományos kutatások jelentősen megbolygatták azon gondolkodásmódokat, amelyek szerint a kedvességet kizárólag „üzleti” alapon érdemes űzni (azaz adok, ha kapok valamit viszonzásképpen alapokra építkezve). Kiderült, hogy kedvesnek lenni még viszonzatlanul is lehet „kifizetődő”, hiszen ezzel (legalább) jót teszünk az egészségünknek. A kedvességnek igen sajátos „mellékhatásai” vannak: jó közérzet, izmosodó empátia, kiegyensúlyozottabb kapcsolatok – hogy csak néhányat ragadjunk ki a példasorból. A tudósok szerint a kedvesség az agyra is hatást gyakorol, mégpedig azáltal, hogy fokozza a központi idegrendszerben zajló szerotonin- és dopamin termelést. Ezek az agyi hírvivő molekulák (szép orvosi nevükön: neurotranszmitterek) felelősek az olyan érzésekért, mint a jólét, öröm, elégedettség. A kutatások arra is rámutattak, hogy a kedvesség, önzetlenség, jóindulat kardioprotektív hatással bír, tehát védi a szívet; csökkenti a vérnyomást, valamint a szervezet anti-stressz hormonjaként is ismert kortizolt.
Tudjuk, nem könnyű! Versengésre, túlhajszoltságra, folyamatos nyüzsgésre programozott posztmodern világunkban, esetenként előfordul az is, hogy nem csak másokhoz feledünk el kedvesek lenni, hanem önmagunkhoz is. Ilyenkor fordul elő, hogy lebecsüljük magunkat. Másokkal való összehasonlítgatásaink közepette pedig két kézzel szórjuk az önelmarasztaló szózatokat. Ezért idővel a szorongás és a depresszió is felütheti a fejét életünk látóhatárán. Végezetül, ne feledjük: mindannyian magunkból indulunk ki… Ha magunkkal képesek vagyunk kedvesek, tapintatosak lenni, akkor mások irányába is tudunk tisztelettel, jóakarattal megnyilvánulni.
