A kedvesség kapcsán gyakran megfogalmazódó ellenvetések között kimagasló helyen szerepel a “mi hasznom van belőle?”, avagy az ugyancsak vezető pozícióban elhelyezett “mások sem kedvesek velem, én miért legyek velük az?” érvek. A kedvességet sokan nem szeretik „pazarolni” olyan emberekre, akik mindezen megnyilvánulást eszük ágában sem áll viszonozni. Ilyen megvilágításban a kedvesség mögött nem önzetlenség, hanem az adok-kapok állásfoglalás – mondhatni cserekereskedelmi nézőpont – állhat.
Azt hiszem, a kedvességet nem igazán lehet tanulni. Odafigyelhetünk, hogy érzékenyebben, nyitottabban forduljunk embertársaink felé, de igazán kedvesnek születni kell. Ám, mint mindenben, itt is érdemes mértéket tartani és nem átesni a ló túloldalára.
Lassan el is telt az év első teljes hónapja. Volt elég időnk önmagunkkal és a legújabb céljainkon gondolkodni, így elérkezett az idő arra, hogy a környezetünkkel való kapcsolatunkat is rendezzük. Tudod, egyedül minden úgy lesz, ahogy te akarod, viszont többedmagaddal messzebbre lehet jutni!
Az udvariasság és az udvariaskodás között van egy árnyalatnyi, de annál fontosabb különbség, nem hiába van két szavunk rá. Az egyik mögött jóval kevesebb tartalom és valódiság húzódik. Amennyiben pont azért nem vagy kedveskedős típus, mert üresnek és alakoskodónak érzed magadtól, meg kell, hogy nyugtassalak: A kedvesség tanulható!
Belegondoltál már abba, mennyivel jobb hely lenne a világ, ha mindenki csak egy kicsit lenne kedvesebb, odafigyelőbb a másikkal szemben? Egy kis figyelmesség, egy apró gesztus, egy mozdulat, egy mosoly, ami nem kerül semmibe annak, aki adja, de sokat jelent annak, aki kapja.