Itt van a nyelvem hegyén… A felejtés hátterében
A pszichológusok gyakran hangsúlyozzák a feszültség, a szomorú történések, csalódottságok, sértődések, félreértések kibeszélésének fontosságát. Ugyanakkor a legtöbbször elmarasztalt felejtésnek is kimagasló szerepe van az egyének életében. Sőt, olykor maga a negatív érzelmek eloszlatását előmozdító ventillálás, kibeszélés is idézhet meg újabb feszültségeket. Sokan amiatt aggódnak, hogy az elfelejtett nevek, telefonszámok, feladatok arra utaló jelzések, hogy valamilyen kognitív funkciókárosodás állhat a küszöbön, mely károsíthatja az emlékezetet, a gondolkodást vagy éppen a felfogóképességet. Nézzük meg, hogy mi is áll valójában a felejtés hátterében.
A felejtéskutatás újabb mérföldkövei
A Columbia Egyetem Alzheimer-kór kutatóközpontjának igazgatója, Scott A. Small – a Feledés: A nem emlékezés előnyei, angolul: Forgetting: The Benefits of Not Remembering szerzője – szerint a felejtés nem minden esetben jelzése a memóriazavarnak, hanem olykor legalább annyira fontosnak bizonyul, mint az emlékezés. Mi több: felejtés sok esetben jó hatással van mind a kognitív képességeinkre, mind a kreativitásunkra. Ez utóbbi állítás pedig az egyes emberek és a társadalom mentális jóléte szempontjából is kulcsfontosságú. A kutatók megjegyzik, hogy mivel hosszú ideig kizárólag az emlékezet kérdése állt az érdeklődések középpontjában, így a felejtéskutatás egy viszonylag új témaköre a tudománynak. Nagyjából egy évtizedig az a felfogás uralkodott, hogy a „normális” felejtés egy passzív folyamatot jelöl, amely igazából nem szolgál semmilyen hasznos célt. (Természetesen ebbe nem tartozott/tartozik bele a betegséggel vagy az életkorral fellépő kórosnak tekintett felejtés jelensége).
Hogyan járult hozzá egy zebrahal az idegsejt-kutatáshoz?
Az évek során egyre több kutatás mutatott rá arra, hogy a memória és az aktív agyműködés érdekében fontos szerep jut a szükségtelen információk kisöprésére is (felejtés által). Ez a memóriatisztítási folyamat segít abban, hogy képesek legyünk hosszú távon tárolni a legfontosabb információkat.
Az, hogy a felejtéskutatás mennyire izgalmas területnek bizonyul, arról egy 2022-ben megjelent Time-cikk is nyilatkozik. Ebben a memóriaspecialisták egy félborsónyi méretű zebrahal bébi átlátszó agyába tekintettek be a Dél-Kaliforniai Egyetem kutatói. Egy speciális mikroszkóp segítségével sikerült bepillantást nyerniük – első ízben a történelem folyamán – egy élő gerinces állat agyműködési és emlékalkotói folyamataiba. A csapat ámulattal figyelte a zebrahal lárva agyában zajló, látványra leginkább egy tűzijátékhoz hasonlító, rejtélyes mechanizmusokat. Agyi „fényvillanások” fedték fel az idegsejtek szinaptikus kapcsolatait, így betekintést, ugyanakkor kellő motivációt kaphattak a felejtés biológiájának tüzetesebb kutatásába.
A memória „felügyelője”
Sokan találtuk már szembe magunkat a „nem találom a kulcsot” problémával; esetleg elszégyelltük magunkat egy helytelenül felidézett név miatt, vagy toporogtunk egy „itt van a nyelvem hegyén” helyzetben, várva, hogy végre ténylegesen odakerüljön az aktuálisan „kiesett” szó, amely egyúttal a lelki nyugalmunkat is magával hozza. A tudósok szerint egészen a közelmúltig az idegtudományban úgy vélekedtek a felejtésről, mint a memória megveszekedett mumusáról, a „rendszer” hibájaként értékelve azt. Azonban a tudomány – mely folyamatosan fejlődik, így nem ódzkodik korábbi hiányosságaival szembesülni – már felismerte, hogy a felejtés mechanizmusa nem tekinthető az emlékezet kudarcának, hanem éppen ellenkezőleg: az emlékezet sajátos erejeként nyilvánul meg. A felejtés a maga molekuláris eszközeivel nagyban hozzájárul ahhoz, hogy eltüntesse, leselejtezze a feleslegessé vált információkat.