Instant nyaralás Dubrovnikban - Élő történelem
Szűkös anyagi háttér, még szűkösebb időkeret. Ez lehetett volna az idei nyár mottója, és annak ellenére, hogy az ember tisztában van a korlátaival, mégis elvágyik „valahova”. A tenger mindig nagy sláger volt nálam, és a horvát tengerpart a maga vadromantikájával – és főleg viszonylagosan könnyű földrajzi elérhetősége okán – személyes kedvencem régóta, bár Dubrovnikba még nem sikerült eddig eljutni, na de most.
Az útvonal
Bár Magyarországon belül igyekszünk motorral kirándulgatni, azért ezt a dubrovniki négy napot autóval vállaltuk be.
Dubrovnik négy keréken sincs közel, cserébe elég messze van. Ha hihetünk a google útvonaltervezőjének, 940 km-re saccolják a távolságot autópályán, az testvérek között is mintegy 9 óra. De ha valakit vonz a kaland és izgalom, akkor Bosznia felé veszi az irányt, és kanyargó hegyi utakon 70km/óra átlagsebességgel közelít Horvátország legdélebbi gyöngyszeme felé, ami – bár térképen rövidebb – időben hosszabb lesz, ellenben elképesztő látványt nyújt.
Megérkezés
Miután kockásra ült alsó fertállyal és gumira zsibbadt lábakkal megérkezik az ember és szembesül a hétköznap délutáni (kora hajnali indulással kalkulálva Szekszárdról) nagyon forgalmas várossal, hálát ad, hogy olyan apartmant foglalt, ami rendelkezik saját parkolóhellyel. Ez fontos szempont, a parkolás igen nehéz és mindenhol fizetős (nem az olcsóbbik fajtából) Dubrovnikban. Szeptember 7-10 között voltunk ott, de még így is azt lehet mondani, hogy nagyon zsúfolt a város. Főszezonban könnyen lehet, hogy kiteszik a megtelt táblát.
A „kötelező körök”
Az idő véges, nekünk meg pláne az volt, két teljes nap erre a városra – ha az utazást ugye nem számítjuk bele, akkor marad nettó két nap – jóformán semmire sem elegendő. Főleg akkor, ha fogékonyak vagyunk a történelem, kultúra és a földrajzi adottságok azon elegyére, amit Dubrovnik sajátos stílusban tesz le az orrunk elé. Amit az előzetes felkészülés alapján mindenképp látni akartunk és sikerült is, az a várossal szemben lévő Lokrum szigetének meglátogatása hajóval, a drótkötélpályás lanovka-szerű, akármivel megközelíthető kilátó a város feletti hegyoldalban, valamint a várfal-túra. Mint utólag kiderült, a kilátóba fel lehet jutni autóval vagy gyalogosan is, természetesen jóval hosszabb útvonalon, de kevésbé költséges módon. Ettől függetlenül tényleg kötelezőnek tekinthető, mert pazar látvány tárul a szemünk elé.
Lokrum
Nyilván sok mindentől függ, de ha megyünk Dubrovnikba, lehetőség szerint ne hagyjuk ki. A sziget 15 perc hajóútra van a régi kikötőtől, minden félórában mennek a menetrendszerinti járatok oda és vissza is. A szigetre külön belépőt nem kell fizetni, a vízitaxira azonban 120 horvát kuna a jegy. Találkozhatunk bencés kolostor emlékeivel, a franciák által 1806-ban épített erődítmény maradványaival és fantasztikus növényzettel. Szálláshely nincs a szigeten, tipikus egy napos kirándulóhely, lévén, hogy a monda szerint a bencés szerzetesek átka sújtja azt, aki tulajdonjogot formál a helyre. A babonásabb helyi lakosok a mai napig nem töltenek ott el egyetlen éjszakát sem.
Várfal-túra
Ha van egy jó cipőnk és vállalkozó kedvünk, szintén a ki-nem-hagyhatós program. A XII-XVII században épült 1940 m hosszú városfalat egy óra alatt körbejárhatjuk, plusz-mínusz a látvány befogadásával töltött idő, amit a hihetetlen panoráma nyújt.
Az árak
Dubrovnik – mint Horvátország általában – nem olcsó. A várfal-séta 150, a drótköteles kilátóhoz vezető felvonó 140 kuna/fő összegre rúg, a hajókirándulás átlagos jegyára is 120 kuna/fő körül mozog. Elképesztő mennyiségű vendéglátóhely van a városban, ha vendéglőben szeretnénk vacsorázni, kalkuláljunk legalább 120-250 kunát egy főételre. Helyiek tanácsa szerint érdemes a nagyon nagy éttermeket elkerülni és a kisebb utcákban megbújó picike bisztrókat keresni. Mi megtettük, bevált.
Dubrovnikot elnézve elgondolkodik az ember azon, hogy mire képes a túlélési ösztön. A délszláv háború során gyakorlatilag teljesen megsemmisült az óvárosi, vagyis a fallal körbevett részében található házak tetőszerkezetének többsége.