Honnan tudhatjuk, hogy nekünk való munkát végzünk?
Határidők betartása, intenzív munkaidő, túlvállalások, folyamatos fáradtság érzése, stressz miatti álmatlanság, az ülő életmód mellékhatásaival való szembesülés, kiégés, a túlhajszolt életmód következtében kialakuló immungyengeség, fizikai és mentális kimerültség, szorongás és depresszió, csökkent termelékenység… Ismerős jelenségek és problémahalmazok?
Gyerekkorunkban azt tanították nekünk, hogy a munka nemesít. A gondolat lelkesítő, azonban nem minden típusú és mértékű munka tartozik a jellemet nemesítő tevékenységek sorai közé. Mindemellett gyakorta kerülünk szembe olyan rámutatásokkal, melyek „jóhiszeműen” emlékeztetnek bennünket arra: örüljünk, hogy egyáltalán van munkánk. Akkor hogy is van ez?
Gazdag és sikeres, mégsem boldog?
Hasonló szembesülésről emlékezik meg az ausztrál származású társadalomfilozófus, Roman Krznaric is Hogyan találjuk meg a nekünk való munkát? című könyvében. Az általa említett szereplő, Rob Archer, egy olyan lakótelepen élte gyermekkorát, ahol az emberek több mint fele munkanélküli volt. Éppen ezért Rob már igen korán eltökélte, hogy ki fog törni ebből a nehéz helyzetből, melynek érdekében mindent meg is tett: keményen tanult, elvégezte a szükséges iskolákat és képzéseket, szívósan kitartott céljai mellett. Végül menedzsment-tanácsadói pozícióba került Londonban, amiért busásan megfizették, a családja büszke volt rá, a környezete elismeréssel volt iránta. Azonban ő mindennek ellenére nyomorultul érezte magát. Annak ellenére, hogy mindenki más szerint erre az érzésre nem volt semmiféle oka. Sokáig igyekezett elnyomni magában ezt a frusztráló érzést, ám hamarosan súlyos depresszió, pánikroham lett az elfojtás eredménye. Folyamatosan küzdött a gondolattal, hogy neki valójában boldognak kellene lennie, mégsem az. Választás elé állította magát: e kényelmes helyzet vagy a számára értelmesnek tekintett élet mellett voksol inkább?
Milyen az értékes munka?
Az előbbi példából is kitűnik, hogy a posztmodern kor emberei már értik, saját mentális és fizikai egészségük érdekében szükséges olyan munkát végezniük, amelyben kiteljesedhetnek. Olyat, melyben kibontakoztathatók az egyéni adottságok, tehetségek, amelytől boldognak, értékesnek érezhetik magukat. Napjainkban egyre többek számára válik kulcsfontosságúvá, hogy a méltó emberi élethez szükséges alapfeltételek megteremtésén túl (étel, tető a fejük fölött stb.) jelentékeny munkát végezhessenek. Hiszen nem kétséges, hogy az életünk egy igen jelentős részét munkával töltjük, ezért szeretnénk, ha mindaz, amit teszünk értéket képviselne, hasznos lenne, összhangban lenne a saját céljainkkal, a kiteljesedés lehetőségét kínálná számunkra. De mitől válik fontossá, elismerésre méltóvá egy munka? Nehéz kérdés, hiszen mindenkinek más az életszemlélete, prioritásai, elvárásai.
Amennyiben valóban a nekünk való munkát végezzük, ezeket tapasztalhatjuk:
egyre inkább azt éljük meg, hogy az egészségünkre, a jól(l)étünkre egyaránt pozitív hatást gyakorol mindaz, amit végzünk,
az önös érdekeken túl másoknak is nagy segítséget nyújtunk foglalkozásunkkal,
motiváltnak, szellemileg frissnek éljük magunkat,
várjuk az új kihívásokat,
értékelve, megbecsülve, elismerve érezzük magunkat mások által,
egyre jobb a harmónia a munka és a magánélet között,
gyakran érezzük magunkat elégedettnek a karrierben, melynek pozitív hatásai a magánéletünkben is sűrűbben tükröződnek.
