Hogyan lehet méltósággal öregedni?
Az öregedés a maga listányi kevésbé tetszetős ismérvével minden ember ajtaján bekopogtat. Derűlátó reményeink szerint inkább utóbb, semmint előbb kerül sor erre a váratlan-kéretlen „kopogásra”. Az sem kétséges, hogy ezt a kellemetlen örök hívatlan vendéget legszívesebben a küszöbön kívülre kívánnánk tessékelni, az egyetlen feléje intézett gesztusunkkal karöltve, amit az ajtónkra tűzött „Nem vagyok itthon!” feliratú tábla képezne. A National Institute on Aging (Nemzeti Öregedésügyi Intézet) az öregkort övező mítoszokról egyebek mellett megjegyzi, hogy:
az időskor beköszöntével sokat emlegetett, már-már sztereotipizált elszigetelődés és magány, valamint az ebből potenciálisan adódó szorongás, szomorúság, netán depresszió nem abszolút feltételei ennek a kornak. Mi több: kutatások arra mutattak rá, hogy a fiatalok körében sokkal valószínűbb a depresszió előfordulása, mint az előrehaladottabb korosztályéban.
Emberi természetünkbe, mintha csak kódolva lenne az örök egészség, testi-lelki-mentális erő, és fiatalság iránti megszüntethetetlen, kimondott vagy kimondatlan sóvárgás. Bár tudjuk az mindannyiunkra váró elkerülhetetlen „finálét”, mégis dacolunk az elmúlással, és titokban vagy leplezetlenül követjük a tudományos berkekben „kikutyult” leginnovatívabb életelixírnek ígért anyagok piacra dobását, és mindenki számára hozzáférhetővé tételét. Az örök élet forrásának színre lépése előtt sem szándékozunk a babérjainkon ücsörögni, ezért serényen kutatjuk, keressük a lehetséges fiatalságmegőrző és – meghosszabbító megoldásokat.
Kereséseink közben el kezdünk megpihenni és hinni egyik-másik praktikának, így a friss víz, tiszta levegő, elegendő pihenés és testmozgás, kiegyensúlyozott táplálkozásnak. A mindenki számára ingyen hozzáférhető, ám a kitartást erősen próbára tevő böjt többféle formájának. Az ultrahidratáló krémeknek és kozmetikumoknak. Az elöregedett sejteket eltávolítani képes szenolitikumos készítményeknek. Az öregedést lassító és életerő növelő ősi tibeti jógának.
Olykor, ha már arra a következtetésre jutunk, hogy nem valószínű, hogy még a mi életünkben mégis piacra dobják a hőn várt „élet vizét”, úgy gondoljuk: a matuzsálemi korral is „beérjük” – jobb híján. Ilyenkor sóhajtozva és kissé talán irigykedve lapozzuk fel a szentnek nevezett írások szereplőinek adott 930 (Ádám), 912 (Szet), 895 (Maláleél), 969 (Matuzsálem) életéveket. A legszerencsésebbek egyike, Hénok, pedig meg sem ízlelte a pusztulást, mivel egyszerűen csak eltűnt, elvitetett, kivétetett az élők sorából. Mindeközben azzal nyugtatjuk magunkat, hogy ezek azok a passzusok, melyek a „nem szó szerint értendő” kategóriához sorolódnak.
Az 1969 augusztusában (Koppenhágában) lezajlott gerantológiai kongresszus egyik optimista felszólalója szerint 8-10 évet sem kell várni ahhoz, hogy a tudósok olyan módszereket dolgozzanak ki, melyekkel az emberi élettartam kétszeresére, sőt háromszorosára is növelhető. 1979 is elmúlt. Sajnos e bizakodó kutató kiábrándultan szemlélné az előrelépéseket (bár kétségkívül van néhány figyelemre méltó!) Egyvalami viszont azóta is lankadatlan: a törekvés. Dr. Gánti Tibor vegyészprofesszor – aki a molekuláris biológia szemüvegén át szemlélte az öregedést – is úgy vélte, hogy a világszerte folyamatosan zajló kutatások ellenére is „az eredmény jobbára csak csalfa látszat.” Mindemellett pedig emlékeztetett arra is, hogy az öregedés nem egy bizonyos kor beköszöntével veszi kezdetét, hanem már a fogantatás pillanatában elstartol.
Vannak azonban olyan előrelátó öregedők, akik felismerve az idősödés elháríthatatlanságát, mosolyogva elfogadják mindezt és amolyan „ténykedő idősekké” válnak. Lehetőségeikhez képest igyekeznek alkalmazkodni a kialakult helyzethez, így sokak által csodált vitalitásukat majdhogynem öntudatlanul „szerzik”. Lehet, hogy a kulcsszó a belesimulás, a változással való együttműködés lazasága?
