2024.02.11. 08:42:32 5807 214

Hogyan küzdhető le a teljesítménykényszer?
A hír elolvasásával 500 Ft-tal növelheted a nyereményedet. Ha tag vagy, jelentkezz be, ha új vagy, regisztrálj itt (ingyenes)!

Munkahelyi teljesítményértékelés. Mi jut erről eszünkbe? A „kielemzett” gondolatai és benyomásai között nagy valószínűséggel szerepelnek a következők: erőltetett, kínos, furcsa. A Gallup felmérése szerint az alkalmazottak mindössze 14 százaléka bólint rá arra, hogy ez a fajta elemző-kiértékelő vizsgálat segíti az alkalmazottakat abban, hogy jobb, eredményesebb munkát végezzenek a közeljövőben. Legtöbben nem érzik úgy, hogy a teljesítményértékelések ösztönzőleg hatnának rájuk, hogy ettől a nagy horderejű minősítéstől jobb munkát végeznének, netán sikerülne a legtöbbet kihozniuk magukból, és hatékonyabbakká válnának.

Munkahely, teljesítmény - PROAKTIVdirekt Életmód magazin és hírek - proaktivdirekt.com Munkahely, teljesítmény

A több évtizedet felölelő kutatásokból (Gallup) kiderült, hogy a teljesítményértékelés valójában többet árt, mint használ – az esetek közel egyharmadában nem előrelépés, hanem egyenesen a teljesítményromlás tapasztalható. A kutatásvezető Dr. Ben Wigert ipari és szervezeti pszichológus szerint ez több okra is visszavezethető. Például fontos lenne, hogy az alkalmazottak rendszeresen kapjanak visszajelzéseket a munkájuk kapcsán, hiszen az általában év végére helyezett értékelésekkor a problémák többsége már elévült, vagy megoldódott. Így utólag csak fájdalmas sebfeltépkedésekre, vagy későn érkező dicséretekre kerül sor, melyek nem is igazán érnek célba.

A mérgező produktivitástól pedig gyakran nyílegyenes út vezet a munkahelyi kiégésig. A toxikus termelékenység a mindig, mindenkor hatékonynak, munkabírónak lenni kényszerét jelenti. Ez a jelenség azonban a legkevésbé sem kívánja magát a munkahelyekre korlátozni, hiszen a magánéletre is hatást gyakorol. A cél ez esetben (sem) szentesíti az eszközt, mivel a mindig tökéletes munkára törekvés erőltetettségét a fizikai és a mentális egészség ugyancsak megsínyli. A „nagy cél”érdekében minden más háttérbe szorul, az egyén önként fosztja meg magát a mindennapi örömcseppektől (pl. kávézós beszélgetés a barátokkal, séta, kikapcsolódás), hogy kizárólag a munkának áldozzon.

Mindannyian nehéz helyzetben vagyunk. Modern társadalmunk ugyanis eleve úgy rendezkedett be, hogy a produktivitást mindenek fölé helyezte. A siker hajszolása, a megállíthatatlan biznisz-nyüzsgés, a (közösségi) média által idealizált produktivitás, és az ezek miatti őrlődés, bűntudat szinte kézzelfoghatóvá vált.

Néhány stratégiai lépés a kiégés ellen

A sürgős feladatok elvégzése mellett a fontosakra is érdemes összpontosítani. A fontos és a sürgős közé nem minden esetben ékelhető be az egyenlőségjel. Ilyenkor segíthet a teendőlista újragondolása, a feladatok elkülönítése, „rangsorolása”. Az Eisenhower Mátrix használata egy elég jó módja annak, hogy a feladatok áttekinthetőbbek legyenek – ezen négy kategória szerepel: a sürgős és fontos; a nem sürgős, de fontos; a sürgős, de nem fontos; valamint a se nem sürgős, se nem fontos. Mindez szakmai és magánéleti szempontból ugyancsak hasznosítható.

„A munkám nem én vagyok” módszer alkalmazásával ugyancsak meg lehet szabadulni a mérgező termelékenység rémképétől. A HR-szakértő Laurie Ruettimann ezt „szakmai elhatárolódásnak” nevezi, aki szerint valaki lehet elkötelezett és produktív anélkül is, hogy az élete állandóan a munkája körül forogna. A munkahelyi szerep csak egyike az identitásunknak, az életünknek, nem a centruma.

Mindenképpen legyen beiktatott édes semmittevésre szánt idő. Lehet erre hetente vagy havonta sort keríteni, amikor elmegyünk a barátokkal túrázni, vagy elolvassuk a karácsonyra kapott könyvet, egyszóval: szándékosan és ideiglenesen improduktívakká válunk. Nem válaszolunk az e-mailekre, nem csüngünk a közösségi médián (ez nem pihenés!), nem nyitjuk fel a laptopunkat. Időt szánunk a szeretteinkre, kipróbálunk egy új receptet, délig alszunk. Később frissebben, aktívabban, motiváltabban térünk vissza a kötelességeinkhez, és egy ideig a stresszel és a lehangoltsággal szemben is immunisakká válunk.

A kötvényt egy héten belül küldjük e-mailen a neked@proaktivdirekt.com címről. Kérjük tedd ezt a címet a leveleződ címjegyzékébe, hogy megkapd. Elolvastam és elfogadom a biztosítási feltételeket, igénylem az ingyenes Colonnade baleset-biztosítást. Hozzájárulok, hogy az Colonnade vagy megbízottja a biztosítási ajánlataival telefonon megkeressen. Hozzájárulásodat visszavonhatod a Colonnade címére (1388 Budapest, Pf. 14.) küldött levélben vagy telefonon: 801-0801. Letöltöm a biztosítási feltételeket.

Ha tetszett, kedveld:  |  Ha nem tetszett, írd meg miért nem!

Oszd meg a cikket és nyerj...

További cikkek a témában

A neurózis már civilizációs betegség – Jelek, kutatások és megküzdési lehetőségek

A neurotikus személyiséget leginkább az érzelmi instabilitás, a szorongás, az ingerlékenység, az önbizalomhiány, a depresszió és más negatív érzések jellemzik. A neuroticizmusban érintett egyének általában stresszkezelési nehézségekkel és kedvezőtlen önszabályozó képességgel rendelkeznek, ami a kapcsolataik minőségére is hatással van. Erősen hajlamosak az idegeskedésre, aggodalmaskodásra, konfliktusos helyzetben nehezen tudnak megnyugodni. Mit lehet tenni?

Hova tűntek a lovagok? Az udvariasság formálódásának története

Az életmódtörténet az egyik legizgalmasabb, legtöbb érdekességet feltáró kutatási területnek bizonyul. A különféle szokások, viselkedési formák, mindennapi tevékenységek, társas normák ugyancsak fontos helyhez jutnak a kutatások, történelmi visszalapozások során. Ezeket olvasva, olykor-olykor eltöprenghetünk azon az izgalmas kérdésen, hogy vajon a jövő életmódkutatói milyen módon fogják prezentálni a nagyközönség előtt a 21. század eleji szokáskultúrát?

Az érzelmi kiegyensúlyozottság fontosabb, mint gondolnád

Öröm, szomorúság, félelem, düh, csalódottság, unottság. Az érzelmek mindennapi emberi életünk erőteljes befolyásolói. Olyan reakciók, amelyeket különféle események, helyzetek, körülmények, emberek, tapasztalatok váltanak ki belőlünk. Ha megismerjük belső rezdüléseinket, amennyiben kíváncsian és aktívan részt veszünk a „tanulom magam” folyamatában, akkor a tudatos érzelemszabályozás igénye sem fog távol állni tőlünk. Az érzelmi egészségünkre való odafigyelés és munka, ugyanúgy nem hanyagolható el, mint a testi jóllétünkkel való foglalkozás. Mindkettő kifizetődő.