Hogyan fejlesszük az akaraterőnket?
A bámulatos akaraterővel, szívós kitartással, önfegyelemmel és céltudatossággal rendelkező személyek méltók a tiszteletünkre. Eredményeiket, elért céljaikat, megvalósított vágyaikat figyelembe véve mi magunk is tettre késznek, motiváltnak érezzük magunkat. Amennyiben a tehetség jó szokásokkal, fegyelmezettséggel, szorgalommal, megalapozott tudással és reális célkitűzésekkel társul, nagyobb eséllyel tudjuk megvalósítani életünk jelentős álmait.
E nemes célkitűzések útjába a kísértések, a kedvet lohasztó és kitartást tompító akadályok sokasága gördül. Ellenállni – főként a hosszabb távú célok tekintetében – gyakran igen nehéz, így kísérthet az azonnali kielégülés vágya. Ilyenkor megtévesztő gondolatok is befészkelik magunkat az elménkbe, melyek lekicsinyelni sietnek azokat a célkitűzéseinket, melyekért már oly sok követ megmozgattunk. A legjobb hozzáállás ilyenkor a higgadtság megőrzése, és a megfontoltság. Emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy már a kezdeteknél tudatosítottuk magunkban: a céljaink elérése erőfeszítést, extra időt és energiát igényel tőlünk.
Most lássunk néhány kitartásösztönző, önkontroll javító, akaraterő növelő tippet!
Fontos, hogy időnként megjutalmazzuk az erőfeszítéseinket – Ezekkel az apró gesztusokkal (pl. kirándulás a szeretteinkkel, mozizós délután szervezése, vagy éppen egy kényeztető sütemény elfogyasztása) feltölthetjük akaraterő készletünket, és megünnepeljük elért eredményeinket.
A saját magunkba vetett hit elengedhetetlen – Amennyiben kellő önismerettel rendelkezünk, mely által reálisan látjuk a saját képességeinket, adottságainkat, valamint a hiányosságainkkal is tisztában vagyunk, és mindezek figyelembe vétele alapján szőjük terveinket, akkor bízhatunk azok sikeres kimenetelében is.
Készítsünk személyre szabott céltérképet – Érdemes megfelelő alapossággal lejegyezni magunknak az elérendő céljainkat (legyen szó bár rövid, vagy hosszú távra tervezettekről). Ezek segítenek bennünket a lépéstartásban, és segítségükkel figyelemmel követhetjük fejlődésünket, előrehaladásunkat.
Az időbeosztás és a rutin fogódzója – Ha jól gazdálkodunk az időnkkel, és minden a reggeli ébredés után listára vetett elvégzendőt sikerül kipipálnunk a nap végére, akkor úgy érezzük, hogy valóban a saját kezünkben tartjuk az életünket, egyúttal minden nappal közelebb jutunk a nagybetűs célokhoz. Hajlandók vagyunk megtenni mindent annak érdekében, hogy megfelelően sáfárkodjunk a rendelkezésünkre álló idővel, és jól kamatoztassuk a képességeinket.
Ne feszítsük túl a húrt – Manapság hajlamosabbak vagyunk a túlvállalásokra, erőnkön felül végezzük a feladatokat, ezért gyakran tapasztalunk csalódottságot, kudarcot, alulmotiváltságot. Javasolt kis, megfontolt, rendszeres lépésekkel haladni az úton (pl. ne akarjuk egyből lefutni a maratont, hanem kezdjük kisebb távok megtételével, és fokozatosan növeljük azt), így kiküszöbölhetők a nagyobb visszaesések, elcsüggedések.
Ha egyedül nem megy – Sokan vélekednek úgy, hogy segítséget kérni a gyengeség jele. Ez téves meglátás. Olykor elakadunk, segítségre szorulunk, és mások támogatását kérjük a célmegvalósításhoz. Nem válunk kevesebbé azzal, ha időnként mások segédkezére szorulunk. Ellenkezőleg: megtanulunk együttműködni, felismerjük a csapatmunka erejét, és a folyamat során gyakran olyan képességeink is a felszínre kerülhetnek, melyeket „magányos farkasként” működve nem fedeztünk fel magunkban.
Az akaraterő egy olyan mentális fegyver, mely segít kitartani előzetes terveink mellett, mellyel jobban ellenállhatunk a kísértéseknek, hogy végül örömünket lelhessük az elért eredményekben.