Házi kenyér, ahogy mi szeretjük
Ahány ház, annyi szokás, szokták volt mondani, és ha valamire, a kenyér otthoni sütésére ez hatványozottan igaz. Mert van, aki kovásszal készíti, van, aki csak simán felfuttatott élesztővel, van, aki kézzel dagasztja, és nagyon sokan vannak, akik kenyérsütő gépet használnak.
A kenyérsütőgép valóban rendkívül leegyszerűsíti a folyamatot, de ha nincs otthon ilyen csodamasinánk, akkor sem egy ördögi dolog megalkotni. Persze nyilván legegyszerűbb megvenni a boltban, de azért az otthoni sütés mégiscsak ad valami plusz jó érzést az egészhez. Nálunk legalábbis mostanában bolti kenyér nem nagyon került az asztalra. A következőkben azt a receptet osztom meg, amit a leggyakrabban sütök ki.
Egy kenyér recept a sok közül - Nekünk bevált
Ami kell hozzá:
- 250 g rozsliszt
- 250 g tönkölybúza fehérliszt
- 1 teáskanál só
- 1-1,5 dl tej
- 20 g élesztő
- 2 dl víz
- 4-5 evőkanál olaj
Összeállítás
A kétfajta lisztet keverőtálba öntöm és a sóval együtt jól összekeverem. A tejet bögrébe téve meglangyosítom (a mikro ideális választás erre a tevékenységre), belekeverem a cukrot, majd beletördelem az élesztőt és hagyom felfutni. Arra ügyelek, hogy ne legyen hideg a környezetemben. Előkészítem a vizet egy pohárba, és belekanalazom a megadott mennyiségű olajat.
Amint az élesztős elegy szépen kezd kitüremkedni a bögre szélén, a tálban lévő liszt közepére kis mélyedést alakítok ki, ebbe öntöm az élesztős gezemicét, illetve az olajos-vizes cuccot. A szokásos és már ismert módon összekeverem, és jól kidagasztom. Annak idején, amikor Nagyim ezt a fordulatot használta, hogy „jól kidagasztom”, mindig az agybaj kerülgetett, hogy najó oké, de az mégis mit jelent?? Aztán persze az ember lánya ahogy cseperedik és egyre több tésztát gyúr össze, rájön a dolog nyitjára. Az a lényeg ilyenkor mindig, hogy pár percen keresztül gyúrjuk jó alaposan.
Amikor ez megtörtént, lefedjük a tésztát és lehetőség szerint meleg helyre kelni tesszük. Fél-egy órán keresztül hagyjuk pihenni, majd – elvileg szépen megdagad, majdhogynem a duplájára – kiborítva a gyúródeszkára egyszer átgyúrjuk lazán, aztán tehetjük be a sütőbe. Én szögletes hosszúkás formába szoktam tenni, amit sütőpapírral bélelek ki, mert lusta vagyok. Előmelegített sütőben – légkeverés, 190fok – 30-35 perc alatt tökéletesre sül.
Az a néhány trükk
Mivel tejben futtatom az élesztőt, kicsit kalács állaga lesz, viszont én az eredeti receptben szereplő csak fehér lisztet fele részben rozsliszttel helyettesítem, ettől már rögtön más lesz kicsit, illetve több só kerül bele.
Amit én még mostanában alakítani szoktam rajta, amitől szintén kevésbé „kalácsos” lesz, hogy a másfél deci tejet fele részben vízzel helyettesítem, így melegítem a mikróban, és így morzsolom bele az élesztőt. Mondjuk nem túl bizalomgerjesztő a vizes tej, de ez csak részletkérdés.
Amikor lekapcsolom a sütőt és kikapom a kenyeret, még azon melegében – máramikor nem felejtem el – hideg vízzel „megkenem”. Nagyon szép fényes lesz tőle a héja, főleg, ha csak fehérlisztből születik meg a mű.
Nagyon finom, nagyon érdemes kipróbálni és természetesen nagyon kevés egyszerre az adag, ha úgy rendesen rácuppan a család apraja-nagyja.
