Használd az önuralom hihetetlen erejét – Az önfegyelem mint elégedettség mágnes
Az önfegyelem gyakran az emberek egyik legelőnyösebb jellemvonásaként van említve. Méltóképpen és joggal.
Tegyük fel, hogy egy baráti társaságban az egyik jelenlévőnek az ajkáról felcsendül egy „szokványos” újévi fogadalom, például, hogy megszabadítja magát néhány kilótól év végéig. A fejcsóválások és a kétkedések zsongását követő néhány másodpercben már megfigyelik, hogy nem repetázik, és lemond a desszert ínykényeztető magához vételétől. A soron következő hónapokban edzőterembe jár, lemond az édességekről, egy dietetikus segítségével átáll az egészséges étkezésre. Életmódot és életszemléletet vált. A társaság ámulva figyeli kitartását, elkötelezettségét, céltudatosságát. A soron következő év végi összejövetel alkalmával pedig, – látván az elért eredményeket – midőn újfent sor kerül az éves bakancslisták felolvasására, már senki nem vonja kétségbe a fogadalmát szilárdan megtartó szavát.
Midőn az önuralomról esik szó, egyetlen beszélő sem kérdőjelezi meg annak fontosságát, mégis sűrűn halljuk és tapasztaljuk azt, hogy időközben valami félrecsúszott. Vajon miért történhet meg mindez?
A pszichológus és viselkedéskutató Peter Hollins – a magyarul is megjelent Az önuralom hatalma, és a Szupertanulás könyv szerzője – meglátása szerint az önfegyelem nem véletlenszerűen szerepel a buddhista élettanítások középpontjában. Továbbá meg van győződve afelől, hogy az önfegyelem hiányáról beszélni csupán illúzió. Azonban a kezdő lépésekhez az is szorosan hozzátartozik, hogy higgyünk a kitűzöttek megvalósításában. Ezt követően tanuljuk meg minél jobban az irányításunk alá helyezni. A folyamat elengedhetetlen részeként egészen pontosan körül kell határolni, néven kell nevezni a gátló és ellehetetlenítő tényezőket.
Olykor a kézzelfoghatatlan jövő, és az időnkénti visszalépések miatt lankad a kitartás és a lelkesedés. Pedig a (hosszú távú) célok elérése érdekében becses érték a kitartással egybeszőtt igyekezet. Az optimális önfegyelem mind a személyes, mind pedig a szakmai életben eredményes lehet. Az önuralom készségén való kitartó munkálkodás révén a megvalósítandó álmokhoz is egyre közelebb kerülhetünk. Az önuralom fejlődésével együtt a célok egyre kevésbé tűnnek elérhetetlennek. Természetesen az sem elhanyagolandó, hogy reális és a személyes adottságainkhoz igazodó célokat tűzzünk ki magunk elé. Ebből adódóan az önfegyelem hű társaként az önismeretet is esszenciálisnak tarthatjuk.
Szerencsére a tudósok szerint az önkontroll, az érzelmeink és reakcióink fölötti irányítási képesség fejleszthető. Digitalizálódó mindennapjaink során már az is egy önuralom igényes hozzáállásnak tekinthető, hogy feladataink elvégzése alatt távol tartsuk magunktól a közösségi média novumainak követését.
Bizonyára részesültünk már néhányszor olyan a mentális energiáinkat feltöltő, inspiráló tapasztalatokban, midőn sikerült az általunk kitűzött „próbatétel idő” alatt távol tartanunk magunkat néhány dologtól. Például a halogatás útjába úgy gördítettünk akadályt, hogy időlimitekhez kötöttük a feladatok végzését, és szabtunk magunknak egy szoros határidőt.
A cukros ételek és italok fogyasztása helyett áttértünk a vitamindús frissen facsart levek és cukormentes készítmények bevitelére. Havi költségvetésünk követéséhez szigorú támpontokat állítottunk, és ha arra voltunk kíváncsiak: x napon mennyit költöttünk, utána tudtunk keresni. Ez utóbbihoz kiváló segítséget kínálnak a különféle digitális önellenőrzést szolgáló, illetve ezeket támogató applikációk.
