Gyakorlati tolerancia – Vajon hol húzható meg a határ?
Napi interakcióink során tapasztaljuk, hogy nem minden az elképzeléseink szerint alakul, hiszen képbe léphetnek olyan nem várt, előzetesen be nem tervezett események, történések, amelyek keresztbe tesznek nekünk. Ilyenkor minden bizonnyal szükségünk lesz a tolerancia aktiválására, vagyis arra a hozzáállásra, hogy másokat tiszteletben tartva, türelmet gyakorolva nyilvánuljunk meg. De vajon hol húzhatók meg a mások iránt tanúsított türelmes és elfogadó magatartás határai?
A higgadt, türelmes viselkedés minden kincsnél többet ér, hiszen ezzel a magatartással sikerül megőriznünk a belső nyugalmunkat. Ellentétes nézetekkel, a magunkétól eltérő szokásokkal, életszemléletekkel, erkölccsel és gondolkodásmóddal szinte naponta szembe találjuk magunkat. Ilyenkor bölcs döntés a részünkről, hogy a különféle másságokat és esetleges gyengeségeket tapintatosan, kíméletesen kezeljük, ezzel ugyanis emberi méltóságot tartunk tiszteletben, továbbá viselkedésünkkel annak is hangot adunk, hogy számunkra fontos a zavartalan, nyugodt, békés légkörben való tartózkodás.
Az egykori császár és sztoikus filozófus, Marcus Aurelius, Elmélkedéseiben olvashatunk egyfajta napindító, arra (mentálisan) felkészítő okfejtést: „Reggel előre beszéld meg magaddal: ma izgága, hálátlan, dölyfös, ármányos, ravasz, összeférhetetlen emberrel lesz dolgom (…) nekem senki sem árthat, mert nem mocskolhat be; nem is neheztelek testvéremre, s gyűlölni sem gyűlölhetem. Hiszen együttműködésre születtünk (…) Egymással ellenkezni természetellenes.”
A felgyorsult, rohanó, mindig mindenre sürgető modernkori életünkben megfigyelhetjük, hogy gyakran nem a tolerancia, hanem az intolerancia és az empátia hiánya erősödik fel. A tolerancia nem közömbösség, hanem a másik ember elfogadására tett törekvés, ami a mindennapok nyüzsgésében magába foglalhatja például a kollégánk nézőpontjának türelmes, ítélkezés mentes végighallgatását, és az esetlegesen felmerült probléma megoldására tett törekvést. Egy multikulturális környezetben még inkább felértékelődik a tolerancia, ami segít tudatosan kerülni a sokszor igazságtalan, negatív sztereotípiákra, hamis információkra alapozó magatartást.
Ugyanakkor szembesülhetünk olyan helyzetekkel is, amikor felmerül bennünk az a kérdés, hogy hol a tolerancia határa? Ezt a kérdést járta körül a Friedrich Naumann Foundation non-profit szervezet is. Karl Popper brit filozófus szavait idézték, aki szerint: „ha toleráns társadalmat akarunk, intoleranciát kell tűrnünk.” Popper kijelentése szerint valójában a korlátlan intolerancia a tolerancia eltűnéséhez vezethet. De kinek állhat jogában meghatározni azt, hogy hol vannak a határok? Popper nézetében a toleranciahatárt az erőszak rajzolja ki. További nehézségbe ütközünk olyankor, ha a média által félretájékoztatásokkal, gyűlöletbeszédekkel találjuk szembe magunkat, ami sokakat reaktivitásra és fanatizmusra ösztönözhet.