Az empátia elengedhetetlen eleme a gördülékeny személyközi és kommunikációs helyzeteknek. Segít növelni az egyének azon képességét, hogy támogató és megerősítő légkört, érzelmi összhangot hozzanak létre és tartsanak fenn. Az empátiának kimagasló szerepe van abban, hogy az emberek miként reagálnak a másik embertől kapott információkra, megnyilvánulásokra. Az alábbiakban a gyakorlati empátia kérdését igyekszünk körüljárni.
A digitális térbe rendezkedő alteregók, a minimum kettős életet (egy realisztikus és egy digitális) élő emberek világában úgy fest, összekuszálódtak az érzelmek. Időnként végigkövetjük a könyvbeli szereplők karaktereinek esetlenkedéseit, együtt nevetünk és sírunk megpróbáltatásaik közepette, megfosztjuk magunkat néhány körömvégtől, míg végigkövetjük sikereiket a „végül minden történet a jó győzelmével koszorúztatik” önnyugtatásával.
Örömödben vagy bánatodban fakadtál sírva legutóbb? Remélem, az első eset történt veled! De akkor se búsulj, ha szomorúság volt az oka, hiszen a könnyek a legtöbb esetben gyógyítják a lelket. Ami azt illeti, a szakemberek szerint egészségesebb lenne számunkra, ha többször engednénk utat ilyen módon az érzelmeinknek.
Akár kiterjedt baráti társasággal rendelkezel, akár nem, a baráti kapcsolatok ápolása minden életkorban fontos feladat, amely teljes mértékben megtérül: Az igaz barátok nemcsak több örömöt hoznak az életünkbe, de érzelmi támogatást is nyújtanak a nehéz időkben.
Naivság lenne azt feltételeznünk, hogy az emberek döntő többsége szívesen ad kölcsön bármit is másoknak, ami egyáltalán nem olyan meglepő annak fényében, hogy a legtöbb kölcsönadott tárgy nem kerül vissza az eredeti tulajdonosához.
Százból 15-20 ember szuperérzékeny, de a legtöbben nem hogy saját szuperérzékenységükről, de a fogalom létezéséről sem tudnak. Nem, nem hisztiről vagy a klasszikus értelemben vett ingerlékenységről van szó. Beszéljünk a szuperérzékenyekről!