A digitális térbe rendezkedő alteregók, a minimum kettős életet (egy realisztikus és egy digitális) élő emberek világában úgy fest, összekuszálódtak az érzelmek. Időnként végigkövetjük a könyvbeli szereplők karaktereinek esetlenkedéseit, együtt nevetünk és sírunk megpróbáltatásaik közepette, megfosztjuk magunkat néhány körömvégtől, míg végigkövetjük sikereiket a „végül minden történet a jó győzelmével koszorúztatik” önnyugtatásával.
Örömödben vagy bánatodban fakadtál sírva legutóbb? Remélem, az első eset történt veled! De akkor se búsulj, ha szomorúság volt az oka, hiszen a könnyek a legtöbb esetben gyógyítják a lelket. Ami azt illeti, a szakemberek szerint egészségesebb lenne számunkra, ha többször engednénk utat ilyen módon az érzelmeinknek.
Akár kiterjedt baráti társasággal rendelkezel, akár nem, a baráti kapcsolatok ápolása minden életkorban fontos feladat, amely teljes mértékben megtérül: Az igaz barátok nemcsak több örömöt hoznak az életünkbe, de érzelmi támogatást is nyújtanak a nehéz időkben.
Naivság lenne azt feltételeznünk, hogy az emberek döntő többsége szívesen ad kölcsön bármit is másoknak, ami egyáltalán nem olyan meglepő annak fényében, hogy a legtöbb kölcsönadott tárgy nem kerül vissza az eredeti tulajdonosához.
Százból 15-20 ember szuperérzékeny, de a legtöbben nem hogy saját szuperérzékenységükről, de a fogalom létezéséről sem tudnak. Nem, nem hisztiről vagy a klasszikus értelemben vett ingerlékenységről van szó. Beszéljünk a szuperérzékenyekről!