Élethosszig tartó tanulás – A felnőttképzés fontossága
Diákéveim során volt egy házinénim, aki a nyolcadik X-hez közeledve kedvet kapott az angol nyelv megtanulásához. Megegyeztünk. Én tanítottam őt, ennek jutalmaképpen pedig felmentést kaptam néhány havi költségfizetés alól. A lelkesedése, a sikeres nyelvtanulási előrelépéseit követő őszinte üdvrivalgásai boldogsággal és nem kevés motivációval töltöttek el.
Megbizonyosodhattam arról, hogy valami újat tanulni soha nem késő. A házinénim pedig élő példaként szolgált ezen álláspont alátámasztása érdekében. Korábban és később is volt szerencsém találkozni olyan idős, példaértékű emberekkel a környezetemben, akik akarva-akaratlanul töltögették belém a reményt és a tanulás, a fejlődés iránti csillapíthatatlan vágyat. Kitartásra ösztökéltek.
Az Eurostat az élethosszig tartó tanulás igényét számokban is prezentálja, így megtudhatjuk, hogy például 2021-ben az EU területén a felnőttképzésben részt vevők aránya 11 százalékos volt – mely az ezt megelőző év 9 százalékához viszonyítva egyértelmű növekedést mutat. A szakemberek hangsúlyozzák a készségfejlesztés fontosságát, mely alapvető a fenntartható növekedéshez, a vállalati versenyképességhez, és a több területen bevezethető innovációkhoz egyaránt.
További jó hírként tartható számon, hogy a 2011 és 2021 közötti időszakban folyamatosan nőtt a felnőtt korosztály különféle képzéseken és tanfolyamokon való részvétele. E tekintetben az országok közül Hollandia, Svédország és Finnország került toplistás helyre, ahol a felnőtt tanulók aránya 27 és 31 százalék között mozgott. Sajnos a skála másik, kevésbé intenzív oldaláról is tájékoztatást kapunk. Az elszomorító felmérés szerint Bulgária, Görögország, Szlovákia, Románia, Horvátország és Lengyelország mindösszesen 2 és 5 százalékos részvételi aránnyal tudott szolgálni.
Pedig a Harvard Business Review nemrégiben az élethosszig tartó tanulás egészségfenntartó, pénztárcadúsító és társasági életet növelő előnyeiről is áttekintést adott. A szerző, John Coleman, lejegyzett néhány olyan esetet, amely sokakat felbátoríthat, és továbbtanulásra buzdíthat. Ilyen példa a 2015-ben, 99 évesen lediplomázott Dorothea Daniels példája is, akit midőn arról faggattak, hogy miért tartotta fontosnak az oklevélszerzést, azt válaszolta, hogy: szeretné fejleszteni magát. A matuzsálemi korral megáldott hölgy esete egy pillanat alatt eltöröl és korszerűtlenné tesz minden „ehhez én már túl öreg vagyok” hozzáállást. Az önként vállalt, örömteli tanulás az akaratról és az elszántságról tanúskodik.
Amennyiben a karcsú anyagi háttér gördül akadályként az önfejlesztésben érdekeltek elé, akkor is van jó néhány költséghatékony opció ennek kivédése érdekében:
könyvtárak, könyvesboltok, antikváriumok, könyvklubok
előadások
kulturális workshopok
online és offline egyaránt előrendelhető tudományos folyóiratok
az egyre szélesebb körben térhódító podcastok
online és tantermi kurzusok, tanfolyamok stb.
Az egyéni fejlődést támogató programok palettája igen gazdag, ezért mindenki megtalálhatja az érdeklődési köréhez leginkább illeszkedő témákat.
