Császármorzsa – észrevehetetlenül gluténmentesen
A császármorzsa olyan étel, amit mindenki ismer: gyerekkor, vasárnap délután, porcukorfelhő és baracklekvár. De ha valaki gluténérzékeny, gyakran le kell mondania erről az egyszerre ropogós és omlós klasszikusról. Szerencsére ma már nem kell kompromisszumot kötni – egy kis odafigyeléssel és a megfelelő alapanyagokkal olyan gluténmentes császármorzsát készíthetsz, amit senki sem fog megkülönböztetni az „igazitól”.
A titok a lisztkeverékben rejlik
A hagyományos búzadara helyett gluténmentes liszt és egy kevés rizsdara vagy kukoricadara adja a morzsa textúráját. A rizsliszt finomságot, a kukoricadara roppanósságot kölcsönöz, együtt pedig éppen azt a karakteres állagot hozzák létre, amit ettől a desszerttől elvárunk. A tojás és a tej (vagy növényi ital) a levegősségért felel, de ha igazán omlós végeredményt szeretnél, adj hozzá egy kevés szénsavas vizet vagy ásványvizet is – ettől lesz az állaga könnyed és levegős.
Hozzávalók (2-3 adaghoz)
3 tojás
3 evőkanál cukor
200 ml tej vagy mandulaital
100 ml szénsavas víz
100 g rizsliszt
50 g kukoricadara
1 csipet só
1 teáskanál vaníliakivonat
1 evőkanál olvasztott vaj (vagy kókuszolaj)
mazsola ízlés szerint (elhagyható)
vaj a sütéshez
porcukor és baracklekvár a tálaláshoz
Elkészítés
Válaszd szét a tojásokat, majd a sárgákat keverd habosra a cukorral, a tejjel, a szénsavas vízzel és a vaníliával. Add hozzá a rizslisztet, a darát és a sót, majd dolgozd simára. A fehérjéket verd kemény habbá, és óvatosan forgasd bele a masszába.
Egy nagy serpenyőben olvassz vajat, majd öntsd bele a tésztát, és alacsony-közepes lángon süsd, amíg az alja megpirul. Ezután egy spatulával vagy két villával darabold fel, forgasd át, és pirítsd tovább, míg minden falat aranybarna és illatos lesz.
Tálalás – ahogy nagymama tenné
Porcukorral megszórva, baracklekvárral kínálva lesz igazán nosztalgikus, de próbáld ki szilvalekvárral, erdei gyümölcsszósszal vagy akár egy kanál görög joghurttal is.
Egy falat múlt, egy csipet modernitás
A gluténmentes császármorzsa nem „pótlék”, hanem újragondolt klasszikus. Ugyanazt a meleg, otthonos érzést adja, mint régen, csak egy kicsit könnyedebben, tudatosabban. Mert a hagyomány nem a lisztben rejlik – hanem abban az illatban, ami betölti a konyhát, amikor készül.
