Azok a hétköznapi csodák
Tág értelemben a csodát leginkább úgy értelmezhetjük, mint olyan eseményt, ami a természet rendjétől eltérő mibenléte okán csodálkozást vált ki az emberekből. Ilyen rendkívüli - félelmet és tiszteletet ugyancsak kiváltó - megnyilatkozások szerepelnek a szentként tisztelt írásokban.
Ilyenként ismert az egyiptomi kivonulás során megmutatkozó természetfeletti jelek és tettek (pl. a kenyérszaporítás, a vihar lecsendesítése). A Lourdesbe zarándoklók számos csodás gyógyulásról számoltak be, amit az erről értesülő emberek zöme erős kétkedéssel fogadott. Mindezeket a racionális gondolkodás, megfelelő bizonyíték, észérvek és tudományos megalapozottság hiányában, nem képes befogadni.
A huszadik század két nagynevű és nagyhatású szentje, Pió atya és Kalkuttai Teréz anya élettörténete is rávilágít arra, hogy a róluk szóló, gazdagon kiszínezett legendák, csodás események, látomások mellett megannyi megpróbáltatásban és kísértésben is volt részük. Mi azonban most elköszönve a klasszikus értelemben tárgyalt csodáktól, hétköznapibb vizekre evezve keresünk olyan példákat, amelyek csodálatra méltónak bizonyulhatnak.
Megfigyeltük, hogy elég sűrűn arra koncentrálunk, hogy milyen kevésbé jó dolog történt és történik velünk a mindennapok pezsgésében (pl. konfliktus a kollégákkal, idegesség a forgalomban, tiszteletlenség és őszintétlenség megtapasztalása stb.)? Hajlamosak vagyunk szem elől téveszteni az apró „csodákat”, amikre példa lehet: az egymás iránti figyelmesség; egy kedves és őszinte mosoly; egy váratlan telefonhívás, amitől jobb kedvre derülünk egy nehéz pillanatban; szívből jövő, irigység- és felületességmentes dicséret és gratuláció egy-egy személyes sikert követően. Továbbá az is, ha sikerül higgadtan kezelnünk egy frusztráló helyzetet; ha valaki betartja a nekünk tett ígéretét; ha valaki nem veszi „természetesnek” a feléje irányuló jóindulatot, és azt tetteivel, viselkedésével igyekszik megköszönni nekünk; valaki megtisztel bennünket az őszinte figyelmével… és a sort még hosszasan, személyre szabott mini csodákkal ki tudjuk egészíteni.
A Minden6ó (Bruce Almighty) című filmben az Isten szerepét játszó Morgan Freeman szájából pedig ez is elhangzott: „A leves kettéválasztása nem csoda, csak bűvésztrükk. Az egyedülálló anya, aki két helyen melózik, mégis szakít rá időt, hogy elvigye a fiát edzésre, az a csoda. A tinédzser, aki a drog helyett inkább a tanulást választja, az a csoda. Mindenki mindent tőlem vár, de nem veszik észre, hogy volna hatalmuk. Csodát akar látni? Tegyen csodát!”
