Az érzéseink fogságában - lépj ki az árnyékodból!
Minden emberben él a vágyakozás érzése, élethelyzetek, tárgyi dolgok után. Szeretnénk szép házat, boldog párkapcsolatot, kiváló alakot, jókedvet, finom ételeket. Egyszóval egyszerre mindent, ami jó, más szóval BOLDOGNAK LENNI. De valóban ezt jelenti a boldogság?
Sokszor azt gondoljuk, hogy igen, de ilyenkor nagyot tévedünk, és olyan vágyakat kergetünk, amiket nagyon nehéz egy életen át űzni.
Sokáig magam is azt gondoltam, hogy akkor vagyok BOLDOG, ha minden megvan, amit szeretnék. Épp az aktuális életszakaszban, ami fontosnak találtam: karrier, párkapcsolat, baráti kapcsolatok, szórakozás, egészség. Idővel megtanultam, egy szakértő segítségével, hogy az igazi BOLDOGSÁG belül van, mélyen bennünk. Nem egy jó vacsorától, vagy egy szuper bulitól leszünk boldogok, hiszen mindez relatív, a lényeg az, hogyan éljük meg ezeket, vagy akár a legegyszerűbb dolgokat.
Hogy hogy kezdtem a tanulást?
Először el kell engednünk azokat a dolgokat, amelyek mélyen bántanak. A múltból hozott sérelmeket. Van, akinek ez önállóan is megy, van, akinek egy szakértő kell, hogy elindulhasson az úton, és eredményt érjen el. Akarattal nem azt írtam, hogy a "Várt eredményt", mert nem vártam, elvárás nélkül, valahogy ösztönösen éreztem, hogy szükségem van rá.
Megtanultam - illetve még máig is tanulom - kezelni az érzéseimet. Sokáig próbáltam megérteni elméletben azt, amiről szó van, talán az még könnyen is ment, de gyakorlatba áthelyezni a dolgokat nagyon nehéz. Azonban ha valamint 21 napig gyakorlunk, akkor szokássá válik, és beleivódik a mindennapjainkba. Fáradságos munka, de megéri.
Az első lépés
Kívülről szemlélni magunkat. Ha bármilyen fizikális fájdalmunk van, fáj a fejünk, elaludtuk a nyakunkat, ne azonosuljunk vele. Hajlamosak vagyunk például egy fejfájás miatt egész nap ennek az érzésnek az árnyékában élni. Igen, kellemetlen érzés, de el kell vonatkoztatni. Van bennünk egy lélek, akik valójában MI magunk vagyunk. Ez a lélek a fizikai testben létezik, ami néha elromlik, meghibásodik. De attól még, mi mélyen belül boldogok lehetünk. Ha a lélekre gondolok mindig a mellkasomra, a szívemre teszem a kezem. Tudat alatt, de érzem hogy lakik ott valaki. Ezeket a rossz érzéseket próbálom úgy kezelni, mint a felhőket az égen. Jönnek és mennek. Ha épp a fejem fölött vannak, nem azt erősítem magamba, hogy "jaj de rossz, most annyira fáj a fejem", hanem próbálom elengedni, és azt mondani magamban, hogy ez egy érzés, ami most bennem van, de egy óra múlva, vagy egy fél nap múlva már nem lesz a fejem fölött. Átértékelődnek a dolgok.
Elfogadás és türelem
Szerencsés életem van, a nehézségek, amik az éltem során szembe jöttek úgy gondolom nem akkora traumák. Tudjuk, hogy mindenki akkora feladatot kap, és akkora terhet, amelyet elbír. Adott élethelyzetbe, nekem azok voltak a terhek. Mikor benne vagy egy nehéz helyzetben, az elfogadás a legnagyobb társ. Iszonyatosan nehéz tudatosan megélni, és elfogadni, hogy minden, ami történik értünk van, hogy fejlődjünk.
Hogy is tegyük? Nekem segített az, hogy elhittem, ami történik, abból tanulhatok. Hogy nem a világot hibáztatom azért, amit épp átélek. Persze ez nem azt jelenti, hogy ha felbosszantanak nem mérgelődsz néha.
Ítélkezve nem megy...
Ha valakit elítélnénk például, mert folyamatosan panaszkodik, és ezzel elrontja a kedvünket, akkor gondoljuk át, hogy mi szoktunk-e panaszkodni. Ha nem is mondjuk ki, de biztosan vannak nehezebb napjaink, amikor vagy nyíltan, vagy magunkba, de kifejezzük nemtetszésünk valami iránt. Az a másik ember is így érez. Mit jó tenni ilyenkor? Megértéssel lenni felé. Meghallgatni, együtt érezni vele, aztán terelni a beszélgetést valami jó dolog irányába. Mert mindenkiben van valami ami pozitív, csak elő kell csalogatni. Ha tényleg nem megy, vagy nagyon nehezen, akkor kerüld a társaságát. ;)
Élj a jelenben!
A múlton már nem tudsz változtatni, a jövőt pedig nagyon nehéz előre kiszámítani, ezért amennyire csak lehet, próbálj meg a jelenben élni. Jelen lenni a most pillanatainál, megélni azt, ami éppen most történik veled, hiszen az is az út része! :)
