Atlantisz, a misztikus kontinens
A régi görögök és egyiptomiak körében visszatérően elhangzott egy titokzatos, elsüllyedt világrészről szóló történet. Atlantiszról első ízben a legnagyobb hatású görög gondolkodó, Platón írt. Elmesélése szerint ez az Atlanti-óceánban elterülő sziget, hatalmasabb volt, mint Líbia és Kis-Ázsia együttvéve, és amit végül egy eget rázó földrengés szakított szét és süllyesztett el. Hogy miért keltette fel e mesés, óceánmélybe merült sziget oly sokak fantáziáját? Nos, elsősorban azért, mert egy virágzó birodalomként élt az emberek emlékezetében, mondáiban, ahol minden egyes ember boldog és gazdag volt, gyönyörű palotákat építettek, és hajóútjaik során világfelfedező utakra indultak.
Azóta sokan eredtek ennek az írott történelem előtti korba veszett birodalom nyomába, köztük Charles Berlitz is, aki a tengeralatti kutatásai során előkerült kőemlékekből arra következtet, hogy ez a minden földi jóval bővelkedő sziget valóban létezhetett, és abba az óceánba süllyedt el, ami ma ennek a titokzatos birodalomnak a nevét viseli.
Az, hogy még ma is születnek Atlantisszal összefüggő elméletek, melyek hol alátámasztani óhajtják, hol pedig megkérdőjelezni a létezését, azt bizonyítja, hogy figyelemre méltónak tartják az elveszett civilizációval való foglalkozást. Egyúttal beemelik a történelem egyik legsűrűbben idézett történetei, legendái közé. A History.com vállalkozott arra, hogy listázta az ezzel kapcsolatos elméleteket. Egyáltalán az az elképzelés, mely szerint a Platón-történet nem is biztos, hogy a képzelet szüleményeként tartandó számon, hanem meglehet, hogy egy valóságos történelmi hely, a 19. század végén merült fel a kutatókban.
Ignatius Donnelly író, az Atlantisz - az özönvíz előtti világ című könyvében olyan érveket sorakoztat fel, hogy bizonyos az emberi történelmet előrevivő vívmányokat - pl. a nyelvet, a mezőgazdaságot - egy korábbi civilizáció örökítette ránk, mivel a régiek nem rendelkeztek olyan alapos és kifinomult tudással ahhoz, hogy ezt önállóan kifejlesszék. Donnelly és követői feltételezték, hogy az egykori Atlanti-óceán vize nem volt olyan mély, mint manapság, és az óceánok mozgó vizei által végül elsüllyesztett Atlantisz, valahol a Gibraltári-szoros bejáratánál merült el. Ez az a hely, amiről Platón „Herkules oszlopaiként” emlékezik meg.
Egy másik elmélet szerint a paranormális jelenségekkel, hajók rejtélyes eltűnésével gyakran kapcsolatba hozott Bermuda-háromszög nyelte el az egykori kontinenst. Míg mások, így például Charles Hapgood, a Föld változó kérge című könyve szerint: Atlantiszból végül Antarktisz lett, amikor úgy 12 ezer évvel ezelőtt a föld kérge elmozdult és északra szorította a kontinenst. Az eredetileg mérsékelt égövhöz tartozó birodalom fejlett technológiával, tudományos világgal és civilizációval rendelkező lakóit ez a „helyváltoztatás” kudarcra, összeomlásra ítélte.
Nálunk, sokak mellett, Dr. Milleker Rezső földrajztudós és egyetemi tanár is foglalkozott az Atlantisz-kérdéssel. A Földgömb című lapban, 1938-ban megjelent írásában osztja meg gondolatait a téma kapcsán, ahol kiemeli a Frobenius-féle elméletet, amit egyébként a legtisztábban összefoglaltnak tartott. Az elmélet szerint a platóni elbeszélés nem más, mint a görögök előtti művelődés időszakára való visszaemlékezés, ami az Atlanti-óceán partján keletkezett, és ahonnan a gyarmatosítás és a hajózás is származott. Erre az időre úgy emlékeztek vissza, mint ami a tenger istenének, a görög mitológia Poszeidónjának uralkodási ideje volt. Az Atlantisz „vára” kifejezésről pedig úgy véli, hogy ez egy elméleti „mentsvár”, ahová a felbecsülhetetlen értékű a tudást menekítették - pl. a kereskedelmi tevékenységet, a vállalkozói szellemet. Milleker álláspontja szerint a tudomány és a mítosz adatainak összehasonlításából gazdag, szinte korlátlan lehetőségek nyílhatnak meg Atlantisz kapcsán.
