Állati (jó) anyaság – Mert a legszebb érzések előhozzák a benned szunnyadó állatot!:)
Anyának lenni a világ legszebb, legkülönlegesebb és egyben legnehezebb feladata. Közhelyes, de tényleg van abban valami, hogy ha gyermekünk születik, lesz egy másik, testünkön kívül dobogó szívünk. Az érzések bennünk folyamatosan változnak, és mintha velük együtt változnánk mi is.
Egy nap több „szerepet”, vagy inkább „mellékszerepet” húzunk magunkra, míg anyukaként tündöklünk az élet színpadán. És ne szégyelljük bevallani: a gyerekeink képesek kihozni belőlünk az állatot – jó és kevésbé jó értelemben is.
Ordítok, mint egy anyaoroszlán
Tudjátok, vannak azok a reggelek, amikor mindenki csak még 5 percet alszik, vagy éppen egyikük hangos hisztivel, földönfetrengéssel jelzi, hogy neki még nagyon nem indult el ez a nap. Bizony, ilyenkor néha bevetem a hangerőt, és leginkább egy üvöltő oroszlánra hasonlítok, mint saját magamra.
Védelmezek, mint egy anyatigris
Sokan azt hiszik, ez túlzás. Pedig ha gyerekünk születik, mindent és mindenkit képesek vagyunk megmozgatni, hogy segítsük, támogassuk, megvédjük őt. És jajj annak, aki csak egy kicsit is furcsán néz rá, ne adj Isten, olyat mond, amitől a gyermek megbántódik! Ilyenkor előtör belőlünk a félelmetes anyatigris!
Ugrálok, mint egy kenguru
Néha úgy érzem, a gyerekeim mellé egy komplett kiszolgáló személyzet kellene, felszolgálóval, szobalánnyal, öltöztetőasszonnyal, és még egy udvari bolond is elkelne. Nem egyszer előfordul, hogy azt veszem észre, ugrálok köztük, mint egy kenguru, mert mindig, mindenkinek más a kérése. Hát ez van, legalább nem unatkozom.:)
Kúszok, mint egy kígyó
Amikor végre, hosszú órák alatt sikerült elaltatni a kisdedet, igyekszünk a legkisebb zajjal elhagyni a helyiséget, illetve az ágya körüli területet. Mint egy kígyó, a padlón csúszva, kúszva távozunk a szobából. Persze, nem lehetünk annyira csendesek, hogy az ajtóig elérve a gyermek ne ébredjen fel, de mondhatjuk, hogy legalább megpróbáltuk.
Lesek, mint egy szurikáta
Legyen az iskolai ünnepély, vagy a játszótér, ahol már elengeded egyedül, de nem bírod levenni róla a szemed. Az anyák hada ilyenkor egy csapat szurikátára hasonlít, ahogy felváltva nyújtogatják a nyakukat és lesik az ő csemetéjüket.
Boldog Anyák napját minden Édesanyának, Nagymamának, Dédinek!