Ahol működött a többférjűség mint családi forma
Mielőtt rátérnénk erre az izgalmas témára, mindenképpen érdemes elgondolkodni azon, hogy mi is lehetett a házasság eredeti funkciója, miben nyilvánult meg a rendeltetése.
Lássunk néhány választ mindehhez:
a házasságnak mint kulturális intézménynek bevezetésével sikerült nagyjából féken tartani és koordinálni a népességnövekedést – ugyanis különféle előírásokkal határozták meg, hogy mikor kerülhet sor a gyermekvállalásra.
- nemi élettel összefüggő, negatív hatásokat generáló versengő magatartást ugyancsak mérsékelték;
*Ugyanakkor megjegyezhető, hogy egyes korai kultúrák, így a dél-indiai todák is bizonyos mértékig engedélyezték a férjes asszonyok érintkezését más férfiakkal.
Ez főként olyan esetekre vonatkozott, amikor a férj miatt nem kerülhetett sor a gyermekáldásra. Mindez a férj beleegyezésével megvalósuló szeretői viszonynak minősült. A Fülöp-szigeteken élő kalindák isintézményesítették a szeretőtartást. Ez utóbbiak esetében már arra is lehetőséget kínáltak, hogy a feleség maga válassza ki leendő szeretőjét a férj jóváhagyásával.)
- a házasság mint gazdasági intézmény révén kielégülhetnek a házasfelek gazdasági szükségletei(élelem, ruházat, menedék, biztonság, közös felelősségvállalás, közösen vezetett háztartás, napi munkavégzés és nemek szerint történő munkamegosztás, rokoni kapcsolatok kibővülése, gyermekvállalás és -nevelés, stabilitás, erőforrások megosztása).
A házasságnak időnként és társadalmanként akadtak speciális megoldása is, melyek közül kiemelkedik az egy személynek egyidejűleg több személlyel kötött házassági kapcsolati változata. Ebbe a kategóriába sorolhatjuk:
a poligámiát (többnejűség – amikor egy férfi több feleséggel köt házasságot)
a poliandriát (többférjűség – midőn egy nő több férjjel ápol házastársi viszonyt)
egy igen ritka megoldást tett lehetővé a csoportos házasság, melyben több nő és több férfi között jött létre házasságkötés.
Poliandria – Többférjűség
A kutatások szerint a társadalmak alig 5 százalékára jellemző a házasságok ezen alternatívája. Főként Tibetben, Indiában, Sri Lankán és Nepálban éltek a lehetőséggel. A szingalézek (Sri Lanka) esetében gyakran előfordult, hogy egy nő két vagy több férfivel lépett frigyre – az esetek többségében a férjei testvérei voltak egymásnak. A toda esküvői szertartás esetében is a menyasszony egy testvércsoporttal lép házasságba, azonban ez esetben az összes fiútestvér a nő házastársának bizonyul – még az esetlegesen meg nem született fiatalabb fivér is.
Egyes meglátások szerint a testvéri féltékenység is enyhülni látszott az ilyen jellegű családokban. Mindez tulajdonképpen a testvéri szolidaritásnak, az egyazon feleséggel rendelkező fitestvérek közötti nemzési jogegyenlőségnek köszönhető. Minden esetben a legidősebb testvér válik elsődleges férjjé és apává, a feleségnek pedig csak vele kötelessége együtt hálni (példaképpen a gyalingok esetében). A szingalézeknél ez a szokás annyiban mutat eltérést, hogy a közös nejnek nem csak a fő férjjel és apával szükséges megosztania az ágyát – noha minden esetben az idős testvér marad az „alfahím” ebben a különleges közösségben –, hanem a többi fivérrel is megteheti.