Adakozzunk szeretettel!
Igen, tudom, tudom, ez a téma évről évre ilyenkor karácsony táján már kicsit uncsi lehet. Minden évben mindenkire hirtelen rátör a jószívűség- kór és jótékonykodni kezd. Mindenki szeretné úgy érezni, hogy ezzel mindent megtett a saját lelki egyensúlya és békéje érdekében. Ezzel nincs is az égvilágon semmi gond. A világért sem szeretnék senkit sem lebeszélni arról, hogy segítsen másokon. Inkább csak arra hívnám fel a figyelmet az írásommal, hogy ezt tegyük okosan, lélekkel, szeretettel, ne csak kötelességtudatból.
Sokféle módon segíthetünk az embereken saját magunk körül, most nem a különböző szervezetek honlap linkjeit szeretném itt megosztani, hanem arra inspirálom az olvasókat, hogy gondolkozzanak el, valójában mit is szeretnének azzal elérni, hogy segítenek másokon. Mi a céljuk és milyen formában szereték megtenni?
Természetesen vannak, akik nem érnek rá ezzel foglalkozni a nagy rohanásban, viszont úgy érzik, hogy szívesen segítenek azoknak, akik segítenek. Ilyenkor megkeresik a szívükhöz közelálló szervezetet és pénzadománnyal, vagy tárgyi adománnyal járulnak hozzá munkájuk sikeréhez. Rábízzák a többit a szervezet vezetőire és az önkéntesekre. Ha valaki ezt érzi helyesnek, akkor feltétlenül tegye meg. Nagyon nagy szükség van most erre is. Különösen a szomszédban dúló háború elől menekültek kerültek elkeserítő helyzetbe az ünnepek alatt is. Nem tudnak az otthonukban ünnepelni, idegenbe szakadtak, gyakran nagyon nehéz anyagi körülmények közt élnek és a lelkileg sincsenek jól. Gondoljunk most rájuk is és segítsünk, ahol tudunk.
Nagyon sokan nem csak anyagilag élik meg rendkívül nehezen a téli hónapokat. Az anyagi nehézségeken túl rengetegen vannak egyedül depressziós, nehéz mentális állapotban. Minden évben ebben az időszakban szaporodnak meg az öngyilkossági kísérletek, nem csak az idősebb korosztály körében. Gyakran fiatalon is úgy érezhetik az emberek, hogy már nincs értelme, nincs miért élniük. Sokkal nyitottabb szemmel és lélekkel közlekedjünk és lássuk meg az intő jeleket, ha valaki bajban van a környezetünkben. Néha egy kis türelem, egy mosoly, egy kézfogás, egy ölelés, esetleg egy apró, bolondos ajándék is elég, hogy valakit kibillentsünk az ilyen állapotából. Vegyük észre, ha a körülöttünk lakók közül valaki minden reggel morcos a liftben és nem köszön. Nem hinném, hogy azért ilyen, mert mindenkit utál. Ha mi mosolyogva köszönünk rá, előbb-utóbb erre is reagálni fog. Nem találkoztam még olyan mélyen elvetemült emberrel, aki a kitartó kedves közeledést következetesen elutasítja.
Ha van olyan egyedülálló ember a környezetünkben, akiről tudjuk, hogy ilyenkor ki sem dugja az orrát, mélyen a lakásába és magába zárkózik, annak biztos, hogy komoly oka van. Előfordulhat, hogy nem hajlandó barátkozni és nem is nyit ajtót senkinek. Ebben az esetben játszhatunk "karácsony manósat". Még élénken emlékszem, hányszor csöngettünk be a szomszédhoz merő turpisságból gyerekkorunkban, és rohantunk el a sarokig, onnan ki-kilesve, hogy mikor nyit ajtót és hogyan reagál a csínyünkre. Most megtehetjük ezt, pusztán kedvességből. Készítsünk apró kis ajándékot, és lepjük meg a "morcos szomszédot". Tegyük szépen az ajtaja elé egy kedves képeslap kíséretében, amire ráírjuk, hogy a ház karácsonyi ajándéka és csengessünk be hozzá. Aztán spuri! Ne is hozzuk zavarba azzal, hogy ott ácsorgunk az ajtaja előtt, elég, ha egy távoli sarokból lessük ki, hogyan reagál a meglepetésre. Reméljük, hogy szívesen és egy mosollyal fogadja. Ha mégsem, ezt pedig bízzuk rá, mert mi minden telhetőt megtettünk, hogy jobban érezze magát. Szinte biztos, hogy jól fog esni neki, akkor is, ha ezt az első pillanatban nem fogja kimutatni.
Tehetünk ételt olyan helyekre, ahol tudjuk, hogy egy-egy hajléktalan ember húzza meg magát, vagy adjuk oda nekik, ha elfogadják a meleg ételt,vagy takarót, kabátot. Vásároljunk be egyszer olyan családnak, akiknek tudjuk, hogy az ünnepi asztalára nem sok minden kerül idén. Segíteni sokféleképpen lehet. A legeslegfontosabb azonban sohasem maradhat ki: mindig mondjuk el a hozzánk közel állóknak, hogy mennyire szeretjük őket!
