A tv csapdájában – Mit tegyen a kezdő szülő?
Bevallom, bő 1,5 évvel ezelőtt még azt mondtam, hogy az én gyerekem aztán soha nem fog televíziót nézni. Na jó, nem soha, de azért úgy gondoltam, nekem majd sikerül még jó pár évig elkerülnöm, hogy a gyerkőc a színes, vibráló „varázsdoboz” előtt ragadjon.
Persze, minden elszántságom ellenére, ez nem jött össze. Mert ezt vagy azt még gyorsan be kell fejeznem, és megint tele a mosogató, és csak addig, amíg kiteregetek, meg még egy kicsit kellene kavargatnom azt a pörköltet/főzeléket/”akármitis”. Ilyenkor mindig kimentettem magamat azzal, hogy de legalább olyat néz, ami neki való, és aranyos kis mese, cuki figurákkal. Persze, ezek mellett megmaradt a közös játék, és a napi rendszeres meseolvasás, de a tévézés is a napi menet része lett.
A mélypont
Vannak, akik szerint semmi megbotránkoztató nincs ebben, míg mások orvoshoz küldenének, hogy mégis hogy tehettem ilyet, de a lényeg, hogy saját magam számára elértem a gyerek tévézésével kapcsolatos mélypontot. Az úgy volt, hogy minden igyekezetem, trükköm ellenére sem akart a Fiatalember ebédelni. És akkor, végső elkeseredésemben, a színes dobozhoz (vagyis manapság már inkább lapos téglalap…:-)) fordultam segítségért. Elindítottam egy részt a kedvenc meséjéből! És láss csodát, a gyermek evett. Ha nehéz helyzetbe kerültem az etetés terén, általában mindig ehhez az eszközhöz folyamodtam.
És akkor kétségbe estem…!
Ez szépen lassan odáig fajult, hogy az apróság csakis akkor volt hajlandó enni, ha ő közben a kedvenc meséjét nézhette. Sőt, amint az etetőszékbe került, már jelezte is, hogy indulhat a mozi. Természetesen, a világ legrosszabb anyukájának képzeltem magamat.
Könnyű odaút, nehéz visszaút
Szerencsére, már a javulás útjára léptünk, ám néha elég erősnek kell lennem, hogy ne válasszam megint a könnyebbik utat.
De tényleg olyan ördögtől való dolog ez a tévézés?
Vannak, akik szerint igen, és valóban megpróbálják a gyereküket a lehető legtovább távol tartani a készüléktől, de telefontól, táblagéptől, mindenféle okoskütyütől is. És akadnak olyanok is, akik azt mondják, ezek a dolgok manapság már hozzátartoznak a mindennapokhoz, az meg már alap, hogy minden háztartásban van legalább egy televízió készülék. És mégis, hol a megoldás? A mindenféle technikai kütyük, és a tv-k esetében is, mint oly sok mindenben, talán valahol a kettő között. Érdekes, sokrétű téma, de mi most maradjunk a televíziók világánál.
Miért rossz?
Ha nem tudunk mértéket tartani a gyermek televíziózásában, számos káros hatás érheti a gyerkőcöt.
Minimum 1, de inkább 2 éves kor alatt semmiképpen ne nézessünk tévét a kicsivel! Az idegrendszere még nem elég fejlett ahhoz, hogy felfogja a gyorsan váltakozó képeket, villogó fényeket, színeket, és hogy mi történik a „dobozban”. Túl gyorsan ki is fárasztja a kicsi idegrendszerét, ezért az apróságok ilyenkor sokszor túlpörögnek, nehezen alszanak el, fel-felébrednek éjszakánként.
A túlzásba vitt televíziózás, a nem a korának megfelelően megválasztott műsor, az ott látható agresszió a gyermek agresszióját is növeli.
Ha túl sokat hagyjuk, hogy a gyerek a színes „bébiszitter” előtt üldögéljen, folyamatosan csökken az egymással való kommunikáció. Vagyis elfelejtünk beszélgetni vele…
Mi, felnőttek is tudjuk, hogy evés közben az evésre kell koncentrálnunk. Ha valami, vagyis ha például a televízió elvonja a figyelmünket, bizony hajlamosak lehetünk túl sokat enni. Nem lesz ez másként a gyereknél sem!
A túl sok televíziózás kevesebb mozgást eredményez. Ahogy mi, felnőttek is, úgy a gyerekek is leragadnak a készülék előtt, és csak vannak, bambulják a képernyőt. Pedig kisgyermekkorban még nagyon fontos, hogy meglegyen a napi mozgásadag.
Nagyon fontos figyelembe vennünk, hogy a kicsi gyerekek sokszor nem képesek különbséget tenni a képernyőn látottak és a valóság között!
A látásnak sem tesz kifejezetten jót a túlzásba vitt „képernyőzés”. Ugyan a mai, modern készülékek már kevésbé károsítják a szemet, ha túlzásokba esünk a tévézés terén, a sokáig egy pontra való fókuszálás akár rövidlátáshoz is vezethet.
Mi a megoldás?
Ahogy már írtuk, itt is az arany középút vezethet megoldásra. Teljesen eltiltani nem lehet, hiszen valóban az életünk része, és egyszer úgyis találkozik majd a televíziózás jelenségével, akkor legalább mutassuk meg neki, hogyan is kell helyesen használni a készüléket. És most nem a technikai részére gondolunk!
Ez Tőled, szülőtől, nagyszülőtől is áldozatot kíván! Bizony le kell mondanod a háttér televíziózásról! Ne menjen egész nap, de még fél nap, vagy este a készülék!
Figyelj a fokozatosságra! A legkisebbeknek, 1-2 éves kor között, bőven elég napi 5-10 perc a képernyőből! De a nagyobb gyerkőcök, kamaszok se tévézzenek napi 1 óránál többet.
Semmiképpen ne legyen a gyerekszobában televízió! A közös térben sem kell éppen központi helyet kapnia.
Mindig a gyermek életkorának megfelelő műsort, mesét válassz! Ha lehet, legyél ott vele, nézd Te is, hogy a végén közösen meg tudjátok beszélni a látottakat.
Légy következetes itt is, ha csak napi 5 perc, vagy napi 10 perc, fél óra az engedélyezett, akkor ragaszkodj is ehhez. Ez sokszor Tőled, szülőtől, nagyszülőtől is nagy fegyelmet igényel, hiszen ebből akkor sem engedhetsz, ha Neked éppen ahhoz lenne kedved, hogy nyugodtan megigyál egy csésze teát, kávét.
Persze, a fenti „szabály” nem zárja ki, hogy néha-néha ne iktassatok be egy-egy közös, „egész estét”, családi mesenézést.:-) De ezek mellett kapjon szerepet a közös, mindennapos (mese)olvasás, társasjátékozás is.
Forrás:kismamablog.hu, babanet.hu
