A legjobb "nagyi lekvárja" receptek
Mai napig a számban is összefut a nyál, ha eszembe jut gyerekkorom szilvalekvárja. Családi házban éltünk, nagy kerttel. Sosem felejtem el, amikor ősszel elindult a gyümölcsszezon, összegyűlt a nagy család a szomszédsággal, és elindult a lekvárfőzés. Óriási üstben rotyogott a szilva, egész éjjel őrizték, kevergették, hogy jól megfőjön. Mi gyerekek természetesen nem mehettünk az üst közelébe, de emlékszem mennyire élveztük a felhajtást, az illatokat és egymás társaságát. Alig vártuk a kóstolást. Ott álltunk sorban a jókora karéj vajas kenyerünkkel, amire rákerült a frissen elkészült, épphogy kihűlt szilvalekvár.
Természetesen ma már nem egészen így készül a lekvár otthon, de azért lássuk be, a házi készítésű gyülmölcsíznek nincsen párja. Kerestük a recepteket és a trükköket, mivel lehet ma igazi házi "nagyi lekvárját" készíteni a saját konyhánkban.
Gyakorlatilag minden, számunkra elérhető gyümölcsből készíthető dzsem vagy lekvár. Semmi akadálya annak, hogy kísérletezzünk és kipróbáljunk új ízeket a már megszokott, hagyományos lekvárok mellett. Kétféle megoldás és irány létezik ma a lekvár készítésben is. Az egyik a hagyományos, cukrozott édesség, a másik a diétás, cukormentes változat. Mindkét esetben lehet finom és egészséges a végeredmény, a lényeg, hogy olyan receptet válasszunk, ami az egész család számára megfelelő.
Az őszi szezonban jellemzően a szilva, alma, körte és a füge lekvár az, ami viszonylag könnyen elérhető és kedvező áron beszerezhető gyümölcsökből készülhet. Minden lekvár alapja ugyanaz, természetesen meg kell a gyümölcsöt tisztítani, hámozni, kimagozni és kiválogatni a már romlásnak induló szemeket. Fontos, a tartósítás szempontjából, hogy csak egészséges darabok kerüljenek a lekvárfőzetbe.
A következő lépés, hogy a megtisztított gyümölcshoz hozzáadjuk a megfelelő édesítőt, ami lehet cukor, édesítőszer vagy gyümölcspektin. Természetesen a hozzáadott édesítést ki is hagyhatjuk, de ebben az esetben a sűrítményt érdemes jóval tovább sütni, hogy ne romoljon meg, illetve így jobban megmarad a gyümölcs eredeti, természetes édes ízvilága. Lehet ízesíteni, és fűszerezni is a különböző lekvárokat, manapság még a csokis lekvár is nagy divat lett. A tartósítást azzal tudjuk megoldani, ha tartósítószert használunk, ami általában egy csipet szódabikarbóna, vagy nagyon alaposan lesütjük, minimalizálva a gyümölcs nedvességtartalmát, amivel azt érjük el, hogy hosszabb ideig eláll az elkészült lekvár.
A lekvárfőzés és tartósítás alapja, az alapos tisztítás. Ez a befőttes üvegek fertőtlenítését, csírátlanítását jelenti. Ezt forró vízzel tehetjük meg, alaposan átöblítve a forrásközeli állapotú vízzel az üvegeket, vigyázva arra, hogy ne pattanjanak el. Ezért jó, ha mondjuk egy kés fém részére helyezzük az üveget, míg beletöltjük óvatosan a vizet, majd kiöntjük belőle.
Az elkészült lekvárokat lehet dunsztolni, ezzel is meghosszabbítva a tartósságukat. Ez azt jelenti, hogy a még meleg üvegeket egy nagy pokrócba csavarva helyezzük szorosan egymás mellé, míg teljesen ki nem hűlnek. Ha szívesen bíbelődünk a házi lekvár készítéssel, garantáltan finom lesz a tea mellett a vajas-lekváros kenyér a hidegebb estéken (is).