A farkas volt az őskori ember legjobb barátja?
Egy távoli szigeten talált ősi farkasmaradványok arra utalnak, hogy az őskori emberek már évezredekkel a kutyák teljes megjelenése előtt tartották és gondozták a farkasokat.
3000-5000 éves farkascsontokat találtak egy olyan apró balti-tengeri szigeten (Stora Karlsö), ahová a ragadozók kizárólag emberi segítséggel, csónakon juthattak el. A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban publikált kutatás szerint ezek az állatok genetikailag valódi farkasok, nem kutyák voltak, mégis szorosan együtt éltek az emberrel. Az izotópos vizsgálatok kimutatták, hogy a farkasok a helyi halászokéhoz és fókavadászokéhoz hasonló étrenden éltek, vagyis a húsmaradványokkal az emberek etethették őket. Emellett a szárazföldi társaiknál kisebb termetük és az egyik állat rendkívül alacsony genetikai változatossága is emberi irányításra vagy elkülönített tartásra utalhat. Az egyik bronzkori farkas súlyos lábsérülése ellenére is hosszú ideig életben maradt, ami szintén azt valószínűsíti, hogy emberek gondoskodtak róla. A kutatás eredményei alapján a farkasok és az emberek kapcsolata már évezredekkel a kutyák kialakulása előtt sokkal szorosabb lehetett, mint eddig gondolták, elképzelhető, hogy egyes közösségek együtt éltek a farkasokkal anélkül, hogy teljesen háziasították volna őket — írja a ScienceDaily.
Forrás: Nébih