Szinte napi rendszerességgel szembe találjuk magunkat eltérő véleményekkel, különféle szükségletekkel, életszemléletekkel, kommunikációs stílusokkal és igényekkel. Mindezek pedig a különbözőségeink mellett a fejlődési lehetőségeinkre is rámutatnak. Nincs egy konfliktusoktól tökéletesen megtisztult emberi élet sem…
A legjobb szándék ellenére is történnek kommunikációs félreértések, félrehallások a mindennapokban. A „szedd össze a gondolataidat, és csupán azt követően szólalj meg” jellegű tanácsok és elhatározások betartása közepette is belegabalyodunk néhány előre nem látott (pár)beszéd alapú nézeteltérésbe.
A minap arról folytattam társalgást, hogy miért lesz egyre kevesebb barátunk, ahogy telik felettünk az idő. Ismerőseim nagy része egyetértett abban, hogy egy-egy életszakaszban óhatatlanul - a más és más környezet miatt - cserélődnek az ismerősi körök, és mindenki bánt egy-egy olyan barátságot, amelyet a közelmúltban hagyott véget érni.
1954 óta szeptember 20-án hívja fel a világ figyelmét az Unicef a gyermekek helyzetére, különös tekintettel a fejlődő orzságokban élő gyermekek támogatását kérve. Elfogadása óta pedig a Gyermekek Jogairól szóló Nyilatkozatban foglaltak betartását is kérik.
Az általános és középiskolásokkal való beszélgetés a tanév kezdete előtt lehetőséget ad arra, hogy felkészítsük őket az iskolaév kezdetére. Azonban ennek során nem csak az iskolai teljesítményről, hanem az elvárásokról és aggodalmakról is lehet beszélgetni velük.
Az ébresztőóra szeptember elseje óta korábban csörög, hogy időben odaérjen a család az iskolába és a munkahelyre. De mi van azután, amikor a csengő a napi iskolaidő végét jelzi? A megoldandó házi feladaton és az elvégzendő házimunkán kívül van egyéb (közös) elfoglaltságotok?
Sokszor érzem azt, hogy habár nagyon szeretném, egyre nehezebb időt szakítani a szeretteimre. A vészharang akkor kondult a leghangosabban, amikor megpróbáltam összeszámolni, hogy az elmúlt héten mennyi időt töltöttem el kettesben a szerelmemmel.
A gyerekek már szomorúan vágják a centit, amikor a tanévzáró és a könyvek meg füzetek bekötése kerül szóba. A felnőttek többsége is némi csalódottsággal gondol a tanévkezdésre, hiszen az egyet jelent az idén döbbenetesen melegre sikeredett nyár végével.
Azt gondolod, hogy te egy átlagos életet élsz, ami említésre sem lesz méltó? Ez nem igaz! Mindenkinek megvannak a maga harcai és vicces élményei, amik a gyerekei és (későbbi) unokái számára igazi kincseket érnek.
Lehet, hogy nagyanyáink és nagyapáink még nem jártak ilyen-olyan terápiákra, pszichológusokhoz és mentál higiénés szakemberekhez, de talán nem is volt szükségük rá annyira, mint ennek a generációnak, hiszen a legfontosabbhoz hozzájutottak: a beszélgetéshez. Pletykálgattak, szidták az asszonyt vagy a férjet, zsörtölődtek is eleget, de őszinte beszélgetéseket is folytattak.
Az első benyomás sokszor évekre megragad a másik fél, másik felek emlékezetében, meghatározhat egy helyzetet nagyon pozitívan és negatívan is. Ugyanez igaz a bővebb bemutatkozásra, korántsem mindegy, hogy mit mondunk, hiszen így határozzuk meg önmagunkat, az elmondottak lesznek az első információk, amelyeket rólunk megtud a másik.
Röpke, zaklatott tekintettel nyugtázod, ha a gyermeked a szexualitással kapcsolatos kérdést tesz fel? Ne tedd! Az ezzel kapcsolatos szavak kerülése egyes szakemberek szerint pedig egyenesen vétek, hiszen egy teljesen természetes emberi dolgot teszünk ezzel egyenesen tabuvá. Ha itt az idő, igenis beszéljetek róla!