Az ébresztőóra szeptember elseje óta korábban csörög, hogy időben odaérjen a család az iskolába és a munkahelyre. De mi van azután, amikor a csengő a napi iskolaidő végét jelzi? A megoldandó házi feladaton és az elvégzendő házimunkán kívül van egyéb (közös) elfoglaltságotok?
Sokszor érzem azt, hogy habár nagyon szeretném, egyre nehezebb időt szakítani a szeretteimre. A vészharang akkor kondult a leghangosabban, amikor megpróbáltam összeszámolni, hogy az elmúlt héten mennyi időt töltöttem el kettesben a szerelmemmel.
A gyerekek már szomorúan vágják a centit, amikor a tanévzáró és a könyvek meg füzetek bekötése kerül szóba. A felnőttek többsége is némi csalódottsággal gondol a tanévkezdésre, hiszen az egyet jelent az idén döbbenetesen melegre sikeredett nyár végével.
Azt gondolod, hogy te egy átlagos életet élsz, ami említésre sem lesz méltó? Ez nem igaz! Mindenkinek megvannak a maga harcai és vicces élményei, amik a gyerekei és (későbbi) unokái számára igazi kincseket érnek.
Lehet, hogy nagyanyáink és nagyapáink még nem jártak ilyen-olyan terápiákra, pszichológusokhoz és mentál higiénés szakemberekhez, de talán nem is volt szükségük rá annyira, mint ennek a generációnak, hiszen a legfontosabbhoz hozzájutottak: a beszélgetéshez. Pletykálgattak, szidták az asszonyt vagy a férjet, zsörtölődtek is eleget, de őszinte beszélgetéseket is folytattak.
Az első benyomás sokszor évekre megragad a másik fél, másik felek emlékezetében, meghatározhat egy helyzetet nagyon pozitívan és negatívan is. Ugyanez igaz a bővebb bemutatkozásra, korántsem mindegy, hogy mit mondunk, hiszen így határozzuk meg önmagunkat, az elmondottak lesznek az első információk, amelyeket rólunk megtud a másik.
Röpke, zaklatott tekintettel nyugtázod, ha a gyermeked a szexualitással kapcsolatos kérdést tesz fel? Ne tedd! Az ezzel kapcsolatos szavak kerülése egyes szakemberek szerint pedig egyenesen vétek, hiszen egy teljesen természetes emberi dolgot teszünk ezzel egyenesen tabuvá. Ha itt az idő, igenis beszéljetek róla!