’White Chritsmas’ – Fehér karácsony, amely néhányunknak kissé fekete
Engedjetek meg nekem egy elég személyes írást, amely egy nosztalgikus témát érint: gyermekkorom óta tapasztalom úgy, hogy igazán akkor érzem elveszített szeretteim hiányát, amikor mindenki más ott van körülöttem. A Szenteste nálunk éppen ezért nemcsak a szeretet ünnepe, hanem a visszaemlékezésé is.
Gyertyaláng, gyász Anyai nagyapám sok-sok évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el, és én még csak nem is ismerhettem meg őt. Minden évben gyertyát gyújtok az emlékére, így náluk még egy gyertya ég a 4 adventi társaságában. Van egy karácsonyi dal, a Bing Crosby-féle White Christmas, amit gyakran hallgattam meg rá gondolva. Nemrégiben pedig rábukkantam egy írásra a dallal kapcsolatban, ami teljesen megdöbbentett! A csodás és népszerű karácsonyi dal hangulatánál ugyanis csak a háttértörténete szomorúbb, éppen ezért tökéletes tudat alatti választás volt az emlékezésre: Irving Berlin jegyzi ezt a dalt, akinek nem ez az egyetlen klasszikus szerzeménye (God Bless America), ami azonban meglepő információ róla, hogy orosz származású zsidó volt, így ő nem is igazán ünnepelte ezt az ünnepet. Ráadásul a Berlin-házaspár életében korábban történt egy olyan hatalmas tragédia, ami örökre beárnyékolta számukra a karácsonyi időszakot. 1928. december 25-én elveszítették a 3 hetes kisfiukat. Igazából ez a veszteség ihlette meg 1941-ben Irving Berlint a dalszerzéskor, amikor felkérték, hogy komponáljon egy musical előadás számára dalt. A szerzemény, amely Academy Award díjat nyert, Bing Crosby előadásában lett elképesztően sikeres.
Különböző átiratait pedig a mai napig felhasználják, például mozifilmekben is. Azonban a dalszöveg üzenete változatlan és időtlen marad:
Emlékezz azokra, akik már nem lehetnek veled, és adj hálát mindazokért, akiket még átölelhetsz.
