Utazás a haj mítosza körül
A haj mint a test természetes éke a régmúlt időktől napjainkig változatlan figyelemnek örvend. Ugyanakkor a vitathatatlan esztétikai szempontok mellett a legtöbb nép esetében a különféle hajformáknak, hajviseletnek gazdasági-társadalmi jelentőséget is tulajdonítottak.
A római előkelőségek – még Cicero idejében is – hullámokban viselték a hajukat, a görögök hosszúra növesztett hajzata pedig a szabadságot szimbolizálta, míg a germán és frank népek esetében a hosszú haj az uralkodók privilégiumaként volt számon tartva. Egyes népeknél a hajhullást és a kopaszságot megalázónak tartották. Ez utóbbi vélekedésben nagy valószínűséggel az is szerepet játszott, hogy a haj elvesztése a különféle fertőző betegségek egyik erőteljes figyelmeztető jelének minősült. A haj szándékos levágása sok helyütt a bűnelkövetés miatti nyilvános megrovás, megszégyenítés bélyegeként is életbe lépett.
A hajjal és szőrrel kapcsolatos szimbólumok a különféle hagyományokban szinte kimeríthetetlenek. A korai varázsló szertartások során az ember haja, szőrszála az egész embert „helyettesítette” – itt a rész mint az egész képviselője, felváltója nézet, azaz az integritás fogalma érvényesült. Egy furcsa archaikus nézet szerint, ha a hajat lenyírják, akkor az meg nem szűnő fejfájást fog eredményezni a hajtól megfosztott életében; ha a régmúlt Angliájában egy fiatal lánynak hirtelen elkezdett hasogatni a feje a fájdalomtól, úgy gondolták, hogy mindennek a kiváltó oka az lehet, hogy fésülködése során nem volt kellőképpen körültekintő, és egy madár magával vitte a már kifésült hajat. Úgy vélték, hogy amennyiben a már kifésült hajat elégetik, a fejfájás is megszűnik.
A hajjal – főként az ellenség hajával – egyes természeti népek (pl.: polinéz őslakók) nem minden esetben bántak kesztyűs kézzel. Ez esetben is a fentebb említett integritás felfogás jutott szerephez, mégpedig olyanképpen, hogy a rivális fél hajfürtjeit bedobták egy közeli folyóba. A rosszmájú szándék mögött egy halált idéző mágia lapult, mely az ellenlábas felé irányult.
A szerelemvarázslásban is kulcsfontosságú volt a hajszál felhasználása. Erre láthattunk példát nemrégiben a Midsommar (magyarul Fehér éjszakák) című horror-thriller egy részletében, midőn a svéd kommuna egyik tagja kiszemeli magának a fess Christiant (Jack Reynort) és az intim szőrzetét egy pogácsába sütve igyekszik elcsábítani a férfit. Ugyanakkor a régiek elképzelése szerint: a hajmágia révén a hűtleneket is vissza lehetett hódítani.